Wilhelmine von Lichtenau

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wilhelmine von Lichtenau

Wilhelmine von Lichtenau (született: Wilhelmine Enke) (Potsdam, 1752. december 29.Berlin, 1820. június 9.) II. Frigyes Vilmos porosz király szeretője, Johann Elias Enke zenész leánya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Frigyes Vilmos mint trónörökös ismerkedett meg a bájos 13 éves leánykával Berlinben, az olasz operánál működő nővérének házánál. A király annyira megkedvelte, hogy Potsdamban és Párizsban neveltette és később szerelmi viszonyt folytatott vele. Öt gyermekük volt, az ún. Mark grófok és grófnők. Később a király kedvesét Rietz (Ritz) kamarásával házasította össze, akit trónraléptekor titkos kamarásává nevezett ki. És jóllehet hogy a király szivét előbb Voss, azután pedig Dönhoff grófnő hódította el tőle, a Lichtenau és Frigyes Vilmos közötti viszony nem szakadt félbe. 1796-ban a király Lichtenaut grófnő rangjára emelte és egyúttal udvarának is bemutatta. Később 500 ezer tallérral és több birtokkal ajándékozta meg. Marianne leányának pedig a Stolberg gróffal való házassága alkalmával 200 ezer tallért adott hozományul. Utódja III. Frigyes Vilmos porosz király (1797) Lichtenaut elzáratta és perbe fogta, és ámbár Lichtenau az ellene emelt vádpontok alól tisztázta magát, a király mégis Glogauba internáltatta és csak akkor bocsátotta szabadon, amikor összes vagyonáról feltétlenül lemondott. Erre aztán 4000 tallérnyi évjáradékot utalványozott neki. 1802-ben Holbein színházigazgatóval lépett újabb házasságra, akitől azonban 1806-ban megint elvált. 1811-ben visszakapta birtokainak egy részét. Emlékiratai 1808-ban jelentek meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]