Whitechapel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Whitechapel
Közigazgatás
Ország  Egyesült Királyság
Irányítószám E1
Körzethívószám 020
Népesség
Teljes népesség 13 501 fő (2010)[1] +/-
Elhelyezkedése
Whitechapel  (Egyesült Királyság)
Whitechapel
Whitechapel
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 51° 30′ 59″, ny. h. 0° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 59″, ny. h. 0° 04′ 30″

Whitechapel egy London Tower Hamlets kerületében kiépült belvárosi terület. Nyugatról a Bishopsgate, északról a Fashion Street, keletről a Brady Street és a Cavell Street, délről pedig az autópálya határolja. Lakossága különböző nemzetiségű, jellemzően brit bangladesi.[2]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Whitechapel 1905-ben

Whitechapel egy kis Máriának szentelt kápolna után kapta nevét. Első ismert plébánosa Hugh de Fulbourne volt 1329-ben. 1338 körül a kápolna Whitechapel plébániatemploma lett, melyet ismeretlen okokból St Mary Matfelonnak hívtak. A második világháborúban a templom elpusztult. Területe és temetője ma egy nyilvános kert.[3][4]

A Whitechapel High Street és Whitechapel Road ma az A11-es út részei, melyek az ősi római út részei voltak London és Colchester között.[5] Későbbi időkben az utazók Londonba menet és onnan jövet számos fogadóban szállhattak meg, melyek a Whitechapel High Streeten álltak.[3]

A 16. század végére Whitechapel külvárosa és környező területek London másik felévé váltak. A városfalakon kívül és a közigazgatáson túl a város kevésbé vonzó ágazatok működtek, főként cserzőműhelyek, kocsmák, öntőműhelyek és vágóhidak. 1680-ben Ralph Davenant plébános örökül hagyta 40 fiú és 30 lány nevelését az egyházközségre. A Davenant Centre napjainkban is működik, bár a Davenant Alapítványi Iskola átköltözött Whitechapelből Loughtonba 1966-ban.

A lakosság a mezőgazdasági területekről Londonba vándorolt a 17. századtól a 19. század közepéig, ezáltal nagy számú szegénységben élő ember települt át az ipari és kereskedelmi területekre.

1840-re Whitechapel és körülötte Wapping, Aldgate, Bethnal Green, Mile End, Limehouse, Bow, Bromley-by-Bow, Poplar, Shadwell és Stepney - melyeket együttesen ma East Endnek neveznek - visszafejlődött a klasszikus dickensi Londonná, annak szegénységével, túlzsúfoltságával. A Whitechapel Road a kis, sötét utcák negyedévé vált, melyekben a legnagyobb szenvedés, erkölcstelenség és veszély lakozott.[6]

A viktoriánus korban a szegény angol város törzsnépességét bevándorlók duzzasztották fel, főként írek és zsidók. A szegénység számos nőt kényszerített prostitúcióra. 1888 októberében a Metropolitan Rendőrség becslése szerint nagyjából 62 bordélyházban 1200 prostituált lakott Whitechapelben.[7] Közülük több is áldozta lett az 1888 és 1891 között elkövetett whitechapeli gyilkosságoknak, melyek némelyikének elkövetését Hasfelmetsző Jacknek tulajdonították. A támadások rettegést okoztak a kerületben és országszerte, és a társadalmi reformok szükségességére hívta fel a figyelmet, de a gyilkosságok rejtélye napjainkig sem tisztázódtak.[8]

Whitechapel a 20. század első feléig szegény negyed maradt, bár kevésbé reménytelen helyzetben, mint azelőtt. A második világháború idején komoly pusztítást okoztak a negyedben a bombázások és német támadások. Azóta a városrésznek nincs további jelentős nevezetessége.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ward mid-year population estimates for England and Wales. statistics.gov.uk. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
  2. Area: Whitechapel (Ward). neighbourhood.statistics.gov.uk. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
  3. ^ a b Ben Weinreb, Christopher Hibbert: "Whitechapel" a The London Encyclopaedia-ban. 1983 955–956. o.  
  4. Andrew Davies: The East End Nobody Knows. 1990 15–16. o.  
  5. Stepney: Communications', A History of the County of Middlesex: Volume 11. 1998 7–13. o.  
  6. Ripper Casebook: 1901 The Worst Street in London. casebook.org. (Hozzáférés: 2011. május 2.)
  7. Donald Rumbelow: The Complete Jack the Ripper. (hely nélkül): Penguin. 2004 ISBN 9780140173956  
  8. Nicholas Connell: Walter Dew: The Man Who Caught Crippen. 2005 7–55. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Whitechapel témájú médiaállományokat.