Weisz Bernát Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Weisz Bernát Ferenc
Született1800. augusztus 1.[1]
Lugos
Elhunyt1888. március 31. (87 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabankár
A Wikimédia Commons tartalmaz Weisz Bernát Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Weisz Bernát Ferenc (Lugos, 1800. augusztus 1.Budapest, 1888. március 31.) nagykereskedő, bankár, a magyar biztosításügy úttörője.

Életpályája[szerkesztés]

1816-ban kereskedő lett. 1826-ban Szegeden a Trieszti Biztosító képviselője volt. 1838-ban Pesten üzletet nyitott. 1841-ben bankházat alapított. Széchenyi Istvánnal, Kossuth Lajossal és Deák Ferenccel kötött ismeretséget. 1848-ban pénzügyminiszteri osztályfőnökké nevezte ki Kossuth Lajos. A szabadságharc leverése után szabadságvesztésre ítélték. Az abszolutizmus alatt Apponyi György kancellár felszólítására kidolgozta az állami tűzkárbiztosítás tervezetét. 1861-ben beválasztották a fővárosi bizottmányba, ahol számos közintézmény létesítését kezdeményezte.

Kezdeményezte a leányárvaház, a szeretetház felépítését. Ingyen Duna-fürdők, közraktárak és víz- és gázvezeték létrehozását támogatta. Alapító- elnöke volt a Kereskedelmi Akadémiának; az iskolai takarékpénztárak gondolatának népszerűsítője.

A Fiumei Úti Sírkertben lett eltemeteve.[3]

Művei[szerkesztés]

  • Az ingatlanok tűzkártérítésének állami szervezetéről (Pest, 1869)
  • Az iskolai takarékpénztárak Magyarországon (Budapest, 1878–1879)
  • Az ingatlan állami tűzkártérítés keletkezése és fejlődése Magyarországon (Budapest, 1888)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16920/17025.htm, Weisz Bernát Ferenc, 2017. október 9.
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 27.)
  3. Gyászjelentése

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Weisz Bernát Ferenc (Vasárnapi Újság, 1880. 52. sz.)
  • Böngérfi János: Weisz Bernát Ferenc élet- és jellemrajza (Pozsony, 1886)
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914. Hornyánszky Viktor
  • Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8