Videokazetta

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Beta, VHS és Video2000 rendszerű videokazetták (fentről lefelé)

A videokazetta kép és hang rögzítésére szolgáló, szalagos adattároló. A kazettán tárolt filmet videomagnetofon segítségével nézhetjük meg TV-n.

A videokazetta az 1980-as évek elején terjedt el viszonylagos olcsóságának köszönhetően. Egyesek szerint ez nyitotta meg az utat az otthoni mozizás és házimozi rendszerek felé, amely a mozik hanyatlásához vezetett, habár gyenge minőségével közel sem képes jó minőségű felvételt tárolni.

Olcsóságának oka az elektronikus, mágneses alapú adattárolás, amely lényegesen egyszerűbbé teszi a reprodukálást a régi celluloid alapú filmtekercsekkel szemben. Ezzel megnyitotta meg az utat a házi, nagyüzemű filmmásolásnak is.

A videokazetta jellemzője, hogy többszöri lejátszás során a mágnesszalag kopik, ezáltal minden lejátszásnál romlik a minősége.

Videokazetta-rendszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]