Vegyes gazdaság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vegyes gazdaság olyan gazdaság, amelyben vegyes koordináció valósul meg. Itt az állami és magánszféra is részt vesz a termelésben. A piaci verseny dominál azonban, kormányzati közreműködéssel. A vállalatok javarészt tehát magánkézben vannak.

A kormányzati irányítás fellép olyan területeken, ahol a piacgazdaság nem volna hatékony (pl. közművek), illetve szabályozza a versenyt, pl. monopóliumellenes intézkedésekkel, illetve a verseny „tisztaságát” ellenőrző hivatalt működtet.

A vegyes gazdaság válasza a változásokra mindig utólagos, mondhatni lemarad a valós folyamatoktól.

A Samuelson által megfogalmazott 3 közgazdasági kérdésre a válasz:

  • Mit termeljen?: Amire jelentkező igény van, vagyis főleg a keresleti oldal dönt. Az állam ebbe beleavatkozhat.
  • Hogyan termeljen?: Az erőforrások ára és elérhetősége döntenek a veszteségcsökkentés és profitmaximalizálás, vagyis a hatékonyság szellemében. Az állam ebbe beleavatkozhat.
  • Kinek termeljen?: Attól függ, hogy mennyi és milyen jellegű tőkét képes az adott vállalat befektetni.

Nyomásos piac[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vegyes, vagy piacgazdaságot általában „nyomásos” piac jellemzi.
A folyamatosan fellépő enyhe túlkínálat alakítja az árakat. A túltermelés általános, mivel nincs pontosan hozzáigazítva a kereslethez.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kurtán Lajos: Piacgazdaságtan (Eötvös Kiadó, 2001., 2007.)