Valero selyemgyár

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valero selyemgyár
TelepülésBudapest V. kerülete
Cím1055 Budapest, Honvéd u. 24. (Markó utca 9., Stollár Béla utca 7–11.)
Építési adatok
Építés éve1839–1841
Megnyitás1841
Bezárás1849
Építési stílusklasszicista építészet
TervezőHild József
Hasznosítása
Felhasználási területgyár
Elhelyezkedése
Valero selyemgyár (Budapest)
Valero selyemgyár
Valero selyemgyár
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 30′ 36″, k. h. 19° 02′ 59″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 36″, k. h. 19° 02′ 59″
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Valero selyemgyár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Valero selyemgyár egy rövid ideig működő, korai magyarországi nagyipari üzem volt a mai Budapest (akkor még Pest) V. kerületében.

Története[szerkesztés]

A magyarországi selyemfeldolgozása atyja, a spanyol eredetű[1] Valero István az 1780-as években költözött Pestre. Ezt követően a mai Király utca – Akácfa utca – Dob utca – Kürt utca közötti részen építette fel kisebb üzemét. A gyárat 1814-től Valero István fia, Valero Antal vezette.[2] Amikor a termelés növekedésével kinőtte azt, új gyár építésébe fogott a mai Honvéd utca mentén fekvő területen. Az új gyár épületét a korszak neves építésze, Hild József tervezte meg klasszicista stílusban 1839 és 1841 között.[3]

Kopácsy József esztergomi érsek a gyárost iparfejlesztési érdemeiért 14 társával együtt nemességre terjesztette föl, de Bécs éppen Valeronak – a többi felterjesztettel ellentétben – nem adta meg a nemességet. A gyáros népszerűsége ugyanakkor hazájában tovább nőtt: az 1842-es, 1843-as és 1844-es Iparműkiállításon nagy sikert értek el gyártmányai; 1846-ban pedig ő kapta meg a kiállítás fődíját, az úgynevezett „Nagyarany érdempénzt”.[4]

A Magyarföld és népei eredeti képekben című 1846-os munka a következőket írja a Valero selyemgyárról:[5]

„Van 48 csévézőgépe; 7 orsógépe; 11 fonalvezető motólája; szalagszövő malomszéke; 177 kelmeszövőszéke; 80 jacquardgépe; van sávgépe, csinozógépe szalagok számára, és még egy más, a széles kelmék számára. E gyár a védegyesület előtt szalagot épen nem, selymet is csak a köznép számára készített: és most a legszebb, legfinomabb, sima és ábrás kelméket egész a fényűzésig állítja ki. Gyárszerei, a védegyesület keletkezte után, 10,000 pft költséget haladó uj gépekkel szaporodtak. Köztük igen sok jeles itt Pesten készült. [...] Munkásainak száma 400–450. Hetenkint 1000 pftnál többre megy az összeg, mit Valero ur munkásainak fizet.”

A gyár az évek alatt gyors ütemben fejlődött. Sikeressége miatt az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején a magyar kormány Valerot bízta meg a Bécstől független jegybank vezetésével. A szabadságharc bukása után politikai okokból a gyár működtetése ellehetetlenült (360 000 forintos áron akarta az osztrák kormány visszaadni az elpusztított, annak idején 300 000 forintért megvett épületet),[1] a Valero család pedig kivándorolt Magyarországról.[3]

Az épületet nem bontották el, hanem ezt követően katonai célokra (kaszárnya, raktár) kezdték el használni.[3] A volt gyár napjainkban is áll mint a 19. század jelentős ipartörténeti emléke, egyben neves klasszicista épület. Műemléki védelmet is kapott.[4]

Képtár[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://nol.hu/archivum/archiv-19886-9273
  2. ↑ Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]
  3. ↑ a b c Egykor.hu
  4. ↑ a b https://www.muemlekem.hu/muemlek/show/482?logsall=1
  5. ↑ (szerk.) Vahot Imre: Magyarföld és népei eredeti képekben. Föld- és népismei, statistikai és történeti folyóirat, Pest, 1846, 17. o. [2]

Források, egyéb hivatkozások[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Bud Melitta: A Valero selyemgyár – az első pesti gyár története, Budapest, 1941.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Valero_selyemgyár&oldid=26877468”