Vajda Endre
| Vajda Endre | |
 | |
| Született | Vajda Endre Pál 1914. július 18.[1] Dés |
| Elhunyt | 1987. december 17. (73 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (Hv13-1-161)[2][3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Endre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vajda Endre (Dés, 1914. július 18. – Budapest, 1987. december 17.) költő, esszéista, kritikus, műfordító.
Élete
Vajda György és Feichter Rozália fia. Iskoláit Magyaróváron és Pápán végezte, majd Debrecenben szerzett tanári oklevelet. 1940-től 1947-ig az Athenaeum nyomdában volt lektor. Verseket írt, melyek a Négy nemzedék című antológiában valamint más folyóiratokban jelentek meg. Fordításai közül többek között ismertek Shakespeare, Marco Polo és mások; Rilke, Horatius, Mallarmé, Shelly, Goethe, Byron, Blake, Puskin, Thomas Mann és Defoe is. Kritikáit a Nyugat, Magyar Csillag, Újhold, Magyar Nemzet, Új Irás, Vigilia című lapok közölték.
Házastársa Zsohár Erzsébet volt, akivel 1940. március 9-én Budapesten, az Erzsébetvárosban kötött házasságot.[4]
Főbb művei
- Vörösmarty Mihály művei regékben (Budapest, 1942)
- Megérett a meggy (ifjúsági verses képeskönyv, Budapest, 1952)
- Tüskés, a kertész (ifjúsági verses elbeszélés, Budapest, 1952)
- Vigyázó szemetek Párisra vessétek! (életrajzi regény Batsányi Jánosról, Budapest, 1958)
- Válogatott írások. Tanulmányok, könyvismertetések; vál., szerk., utószó Lakatos István; Tevan, Békéscsaba, 1994
Díjai, elismerései
- Baumgarten-díj (1942; 1948)
Jegyzetek
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16241/16288.htm, Vajda Endre, 2017. október 9.
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi állami halotti akv. 266/1940. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Magyar irodalomtörténeti lexikon
- Sőtér István: Négy nemzedék (1948)
