Vászon (festészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vásznat a reneszánszban fedezték fel mint képhordozót.

A vászon előkészítése festésre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vásznat vakkeretre szögelik. A vászon kötései között jelentkező lukacskákat vízzel hígított és kocsonyássá dermesztett enyvvel tömítik be, mely rugalmasságot és feszességet ad a vászonnak. Ezután alapozzák, minél vastagabb az alapozás, annál kevésbé látszódik a szövésminta.

Mai forgalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Száz százalékban pamut vászon, más néven molino. Előnye az olcsóság, hátránya, hogy feszítés után is lazulhat, és hullámos marad.
  • Száz százalékban lenvászon, a profi festők használják.
  • Kevert vagy feles, egyik irányban pamut, másik irányban lenvászon.
  • Kendervászon, durva zsákvászon.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kurt Welthe: A festészeti anyagok és technikák.