Vágányátszelés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A vágányátszelés (vagy röviden átszelés, esetleg vágánykeresztezés, keresztezés) olyan vasúti szerkezet, amely két vágány szintbeni keresztezését biztosítja. Az átszelési kitérővel ellentétben az átszelés irányeltérítést nem tesz lehetővé.

A vágányátszelés fő részei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vágányátszelésnél a két vágány négy sínszála négy pontban metszi egymást, amely keresztezések közül kettő egyszerű keresztezés, kettő pedig kettős keresztezés.

Az egyszerű keresztezések az átszelés két végén találhatóak és szabványos hajlású vágányok keresztezése esetén megegyezik az egyszerű egyenes kitérőknél alkalmazott keresztezésekkel.

A kettős keresztezés tulajdonképpen két szembenálló keresztezési csúcsból, az átszelés hajlása alapján könyökszerűen megtört pályasínből, valamint hasonlóképpen meghajlított vezetősínből áll. Az alkatrészek között kialakított nyomcsatornák biztosítják a vasúti kerék nyomkarimájának áthaladását, a vezetősínek szüntetik meg a kerekek vezetés nélküli futását és megakadályozzák a keresztezési csúcsok elverődését. A keresztezési szög növekedésével a kettős keresztezések melletti vezetősínek összeérnek. A kettős keresztezéseket csak átszeléseknél, illetve az átszelési kitérőknél alkalmazzák.

Az átszelések típusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisszögű átszelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisszögű átszelés kettős vágánykapcsolatban

A vágányok kis szögben történő keresztezésénél a keresztezési szög legtöbb esetben szabványos, a leggyakoribb kitérő eltérítési szöggel azonos, vagy annak kétszerese esetleg annak háromszorosa, vagyis 6º20’25”, 12º40’50”, illetve 19º01’15” fokosak.

Nagyszögű átszelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyszögű átszelések hajlásszöge nagyobb, mint a szabványos keresztezési szög háromszorosa. Az ilyen átszeléseket csak ritkán alkalmazzák állomásokon belül, inkább iparvágányoknál, vagy állomáson kívül fordulnak elő. Ezeknek az átszeléseknek a 30º, 45º, 60º és 70º-os változatait szabványosították.

Ívesített átszelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ívesített átszelések a kisszögű átszelések ívbe hajlításával állnak elő. Az szabványos átszelés alkatrészeinek felhasználásával képzett átszelésnél az egyik vágány ívbe hajlításakor az azt keresztező vágány is kényszerűen ívbe hajlik. Elsősorban közúti vasutak pályáiban fordul elő.

Köríves átszelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyvasúti vágányokban rendkívül ritkán, csak külön engedéllyel alkalmazható a leginkább csak a közúti vasutaknál használt köríves vágányátszelés. A két vágány íves és egyenes alakja alapján megkülönböztetjük az egyik irányban köríves és a mindkét irányban köríves vágányátszelést.

Vágánymegszakítás nélküli átszelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vágánymegszakítás nélküli átszelés Kiskőrös állomáson, a Kecskeméti Kisvasút keresztezi a Kiskőrös–Kalocsa-vasútvonalat.

A nagyszögű átszelések esetében a nyomcsatornákon áthaladó kerekek számára kedvezőtlen alátámasztási hiány keletkezik. Ezt kiküszöbölendő a fontosabb vágány sínszálait nem szakítják meg, az alárendelt vágányban pedig felfutótuskókat alkalmaznak. A vasúti kerekek (kivéve a közúti vasutak járműveinek kerekei) nyomkarimái nincsenek teherviselésre méretezve, ezért az alárendelt vágányon csak kis sebesség esetén alkalmazható, az ilyen átszeléseket különböző fontosságú, főleg normál és keskeny nyomtávú vasutak, esetleg nagyvasút és közúti vasutak keresztezésénél használják.

További olvasnivaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Czére Béla: A vasúti technika kézikönyve 1, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1975
  • Megyeri Jenő: Vasútépítéstan (Műegyetemi Kiadó, 1997)
  • Szamos Alfonz: Vasúti felépítményi szerkezetek és anyagok (Közlekedési Dokumentációs Vállalat, 1991)