Tóth Kálmán (lelkész, 1904–1956)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) 2020. február 5., 19:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0)
Tóth Kálmán
Született1904. december 5.
Nagypeszek
Elhunyt1956. szeptember 25. (51 évesen)
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásareformátus lelkész
SablonWikidataSegítség

Tóth Kálmán (Nagypeszek, 1904. december 5.1956. szeptember 25.) református lelkész. A 20. századi csehszlovákiai református belmisszió egyik legjelentősebb alakja.

Élete

Szegény földműves szülők ötödik gyermekeként született. 1917-től a pápai református gimnáziumban tanult. A monarchia szétesése után visszatért szülőföldjére, majd 1920-tól az ipolysági állami gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az érettségi után a Losonci Református Teológiai Szeminárium lelkésznövendéke lett.

A Szlovenszkói és Kárpátaljai Egyetemes Református Egyház az 1920-as évek második felében kezdett komolyan foglalkozni a református ifjúsági munka megszervezésével, mely pár év után azonban elakadt. 1931-ben Komáromba került Galambos Zoltán mellé segédlelkésznek. Itt azonnal hozzálátott az ifjúsági munka megszervezéséhez. Ösztönzésére a „bibliakörös fiúk” közül többen aktívan bekapcsolódtak az ifjúsági munka szervezésébe is. Komáromi működése alatt csatlakozott a kegyes (pietist) irányzatú kiskoszmályi mozgalomhoz, melynek célja a reformátusok közti evangelizáció és szociális munka volt. Középiskolásokból létrehozta a Timótheus Szövetséget, mely adományokból egy árvaházat épített fel és működtetett Komáromban.

A második világháború után missziói lelkészként tevékenykedett. 1947–1948 között a csehországi Szudétavidékre deportált magyar reformátusok lelki gondozója volt, míg 1951–1952-ben a prágai Comenius teológiai fakultás docense. 1952-től megkezdőtött a missziói munka felszámolása Csehszlovákiában. A katedráról való lemondásra kényszerítették. Ezt követően haláláig Ipolypásztó lelkészeként szolgált.

A Baráti Szó református ifjúsági havilap kiadója volt.

Források