Tóth György (jogász)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TurkászBot (vitalap | szerkesztései) 2018. augusztus 14., 13:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
Tóth György
Született1871. május 20.
Bölön
Elhunyt1942. február 19. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásajogász,
jogi szakíró
SablonWikidataSegítség

Tóth György (Bölön, 1871. május 20.Budapest, 1942. február 19.) erdélyi származású magyar jogász, jogi szakíró.

Életútja

Középiskoláit a kolozsvári Unitárius Kollégiumban végezte, majd felsőfokú tanulmányokat folytatott ugyanott, a Teológiai Akadémián s jogi tanulmányokat a kolozsvári egyetemen. Ott szerzett jogi doktorátust is. 1897-től Déván törvényszéki aljegyző; itt munkatársa volt a Déva és Vidéke c. lapnak. 1901-től bírósági szolgálatot teljesített Nagyszebenben, majd albíró volt Besztercén, 1908-tól törvényszéki bíró Kolozsváron. 1910-től az EME Jogi Szakosztályának titkára. Mivel 1919-ben megtagadta a román hatalom által elvárt hűségeskü letételét, elvesztette állását. 1920–22 között a kolozsvári Magyar Kereskedelmi Iskola tanára; repatriálásáig (1923) az unitárius egyház referense. Ezután a budapesti ítélőtáblánál bíró; 1925–41 között kúriai bíró. Egyházjogi dolgozatait a Keresztény Magvető közölte.

Fontosabb munkái

  • A döntvényjog (Kolozsvár, 1909);
  • A közbirtokosságok mint jogi személyek (Kolozsvár, 1912);
  • Az unitárius egyház szervezete (Kolozsvár, 1921);
  • Az unitárius egyház rendszabályai 1626–1850 (Kolozsvár, 1922);
  • Az unitárius egyházi törvények gyűjteménye (Kolozsvár, 1922);
  • Az Unitárius Egyház Alkotmányának vázlatos jogtörténeti kifejlődése (Kolozsvár, 1933);
  • Új világ küszöbén (Kolozsvár, 1934. Keresztény Magvető Füzetei).

Források

További információk

  • Szent-Iványi Sándor: Tóth György felett. Unitárius Értesítő, 1942/3.
  • Vári Albert: Tóth György. Keresztény Magvető 1942. 49–53.