Torosz edesszai úr
| Torosz | |
 | |
| Torosz edesszai úr halála (13. századi miniatúra) | |
| Edessza uralkodója | |
| Uralkodási ideje | |
| 1094 – 1098 | |
| Elődje | Buzán török törzsfő |
| Utódja | I. Balduin edesszai gróf |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 11. század első fele |
| Elhunyt | 1098. március 9. Edessza |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Torosz edesszai úr (örményül: Թորոս; ? – Edessza, 1098. március 9.) örmény előkelő, bizánci tisztségviselő, 1094–1098 között Edessza uralkodója.
Élete
Az örmény származású Torosz a bizánci udvar egyik legmagasabb rangú, „kuropalatész”[1] (görögül: κουροπαλάτης) és „dux” (görögül: δούξ) titulusú tisztviselője volt;[2] valószínűleg ezzel is magyarázható, hogy a bizánci államvallást, a görögkeleti kereszténységet gyakorolta.[3] Családjáról keveset tudni, bár Steven Runciman történész többször is megemlíti, hogy Torosz edesszai úr feleségül vette a szintén ortodox keresztény örmény Gábor melitenei úr egyik leányát.[4]
1094-ben az örmény nemes visszafoglalta a korábban egy török törzsfő kezén lévő Edessza városát. Torosz ekkor I. Maliksáh szeldzsuk szultán hűbérese volt;[5] de a város elfoglalása után nyomban megkísérelte azt saját uradalmának nyilvánítani. Ebben a fellegvárba beszállásolt török és örmény katonák voltak segítségére, a település nemessége ugyanis tiltakozott az önkényuralom ellen. Torosz edesszai úrként megszilárdította hatalmát, és még a kilikiai örmény állam széthullása után is képes volt független maradni. A török helyőrséget kikergette a városból, amelyet így teljes mértékben az ellenőrzése alá vonhatott.[1] Thomas Keightley keresztes háborúkról írt történeti műve szerint Torosz nagyúr egy tizenkét fős tanács segítségével kormányzott.[6] A bizánci császár bizonyos fokig elismerte uralmának törvényes mivoltát – néhány töredékes felirat arra enged következtetni, hogy Torosz nagyúr a bizánci uralkodó nevében gyakorolta a hatalmat[7] –; a környező török uralkodókat pedig az edesszai nagyúr ügyes politikával játszotta ki egymás ellen. A danismend törökökkel szemben segítségül hívta Alphilag törzsfőt, akit később megöletett;[3] és rövid időre egy al-Farádzs nevű szeldzsuk herceggel is szövetségre lépett.[8]
A folyamatos török támadásoknak azonban sem gazdagságával, sem ravasz külpolitikájával nem tudott huzamosabb ideig ellenállni, ezenfelül erőszakos kormányzási módszerei miatt alattvalói rendszeresen fellázadtak ellene. Az örmény és a muszlim lakosságra egyaránt kivetett magas adók, valamint a nagyúr ortodox vallása – szemben a monofizita örményekkel – tovább fokozták népszerűtlenségét.[9][10] Emiatt 1098-ban az edesszai nagyúr az első keresztes hadjáratban részt vevő keresztes lovagokhoz folyamodott segítségért. Követek útján a városba hívatta az örményekkel már korábban is rokonszenvező Baudouin de Boulogne frank nemest, Bouillon Gottfried egyik fivérét. Az edesszai uralkodó küldöttjei és a keresztesek 1098. január 1-jén találkoztak Turbesszel várában.[9] Baudouin de Boulogne csak úgy volt hajlandó elfogadni Torosz meghívását, ha a korosodó uralkodó fiává fogadja és örökösének teszi meg. Az edesszai uralkodó eredeti szándékai szerint mindössze zsoldosként fogadta volna fel a kereszteseket;[11] de minthogy nem volt gyermeke és így örököse sem, engedett a frank lovagnak. 1098. február 6-án érkezett meg a keresztes csapat a városba, ahol a lakosság nagy lelkesedéssel fogadta őket. Torosz nagyúr azonnal törvényes fiává fogadta Baudouin de Boulogne-t az örmény hagyományoknak megfelelően: a frank lovag derékig meztelenre vetkőzött, az örökbefogadó apa egy két emberre szabott inget vett magára, amit ráhúzott a lovagra is, és meztelen mellkasukat egymáshoz dörgölték.[12] E szertartással Baudouin de Boulogne hivatalosan is az edesszai uralkodó törvényes fiává lett; a nagyúr felesége is elismerte őt gyermekének.
Torosz nagyúr reményeivel ellentétben a frankok érkezése nem segített helyzetén: a nagyúr csakhamar féltékeny lett Baudouin de Boulogne népszerűségére a lakosság körében, és a hatalmat sem szívesen osztotta meg fogadott fiával.[8]
Röviddel Baudouin de Boulogne megjelenése után a városlakók összeesküvést szőttek Torosz nagyúr ellen. A történészek máig vitatják, hogy fogadott fiának volt-e tudomása a készülődő eseményekről, és ha igen, mekkora szerephez jutott bennük.[13] 1098. március 7-én egy hirtelen megmozdulásként az uralkodó hivatalnokait elfogatták, majd az összeesküvők a hercegi palota alá vonultak. A katonaság nem állt ki Torosz nagyúr mellett, fogadott gyermeke pedig a megadást tanácsolta neki. Az uralkodó erre azzal a kikötéssel volt hajlandó, hogy szabadon távozhat feleségével Melitene városába az ottani örmény fejedelem udvarába. Annak ellenére, hogy Baudouin de Boulogne kezességet vállalt mostohaapja életéért, a városlakók mégsem hagyták őt elmenni. Mikor a nagyúr ráébredt, hogy tulajdon palotájában tartják fogva, március 9-én az egyik ablakon át próbált megszökni.[3] A város lakosságából összeverődött tömeg azonban elkapta és széttépte.[3] Edessza koronája a nagyúr fogadott fiára szállt, aki felvette az edesszai grófi címet, létrehozva ezzel az első keresztes államot.
Jegyzetek
- ↑ a b Runciman 1999 160. oldal
- ↑ Morris, Rosemary: T‘oros of Edessa (d. 1098). In The Crusades: An Encyclopedia. Szerk. Alan V. Murray. (hely nélkül): ABC-CLIO, Inc. 2006. 1185–1186. o. ISBN 1-57607-862-0
- ↑ a b c d Runciman 1999 165. oldal
- ↑ Runciman 1999 164. és 247. oldal
- ↑ Runciman 1999 70. oldal
- ↑ Keightley 1859 74. oldal
- ↑ MacEvitt 2010 67–68. oldal
- ↑ a b MacEvitt 2010 67. oldal
- ↑ a b Pörtner 1985 236. oldal
- ↑ First Crusade, 1096–1099. In Mayer, Hans Eberhard: The Crusades. Ford. John Gillingham. Bungay, Suffolk: Oxford University Press. 1972. 53. o. ISBN 0198730160
- ↑ MacEvitt 2010 66. oldal
- ↑ Runciman 1999 164. oldal
- ↑ MacEvitt 2010 68. oldal
Források és irodalom
Források
- Howarth, Stephen: A templomosok titka. Ford. Pálvölgyi Endre. (hely nélkül): Kossuth Kiadó. 1986. ISBN 963-09-2872-8
- ↑ Keightley 1859: Keightley, Thomas: The crusaders, or, Scenes, events, and characters from the times of the crusades. 5. kiadás. London: J.W. Parker. 1859.
- ↑ MacEvitt 2010: MacEvitt, Christopher: The Crusades and the Christian World of the East: Rough Tolerance. Philadelphia: University of Pennsylvania Press. 2010. = The Middle Ages Series, ISBN 978-0-8122-4050-4
- Michaud, Joseph François: The History of the Crusades. Ford. W. Robson. London: George Routledge and Co; New York: A. C. Armstrong and Sons. 1852.
- ↑ Pörtner 1985: Pörtner, Rudolf: A Szent Sír hadművelet: A keresztes hadjáratok a legendákban és a valóságban (1095–1187). Ford. Mészáros Klára. Budapest: Európa Könyvkiadó. 1985.
- ↑ Runciman 1999: Runciman, Steven: A keresztes hadjáratok története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris Kiadó. 1999. ISBN 963-379-448-X
Kapcsolódó irodalom
- Aacheni Albert: Historia Hierosolymitanae expeditionis. Carey, William L. (szerk.) The Latin Library. (latinul) George Mason University, Fairfax, VA (Hozzáférés: 2018. szeptember 23.) (HTML)
- Foss, Michael: Az első keresztes hadjárat. Ford. Kisné Kálmánczhey Ágnes. Debrecen: Gold Book. 2000. ISBN 963-9248-32-0
- Türoszi Vilmos: History of Deeds Done Beyond the Sea: Selections from the Historia rerum in partibus transmarinis gestarum [History of Deeds Done Beyond the Sea]. Paul Halsall (szerk.) Internet Medieval Source Book. (angolul) Fordham University (1997. december) (Hozzáférés: 2018. június 14.) (HTML) (részletek angol fordításban).
További információk
- Foucher de Chartres: Az első keresztes hadjárat története (francia nyelven). Templiers.net. [2009. szeptember 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
- A keresztes hadjáratok középkori forrásai (angol nyelven). Internet Medieval Sourcebook. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
| Előző uralkodó: Buzán török törzsfő |
|
Következő uralkodó: I. Balduin edesszai gróf |
