Telített sósvíz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Telített sósvíz szivattyú 1848-ból, Bad Kissingen, Németország.
Telített sósvíz szivattyú 1848-ból, Bad Kissingen, Németország.

A telített sósvíz valamilyen sóval, általában nátrium-kloriddal telített víz. Zöldség, hal vagy húsok tartósítására használják – korábban gyakrabban, napjainkban ritkábban. A telített sósvizet halloumi és feta sajtok érlelésére, illetve ételek pácolására is használják. A pácolás célja az étel tartósítása vagy az ízének fokozása. A húsok pácoláskor a páclé sói vizet vonnak el a húsból, amely gátolja a mikroorganizmusok szaporodását. Telített sósvizet használnak hűtőházakban is a hő átvitelére, ugyanis só hozzáadásával a víz fagyáspontja alacsonyabb lesz, és a hőátvitel hatásfoka megnövekszik jelentős költségnövekedés nélkül. A 23,3%-os NaCl sóoldat olvadáspontja −21°C-ra (252,15 K) csökken, a kalcium-klorid sóoldat olvadáspontja pedig −40°C (233,15 K).[1]

Víz sótartalma ezrelékében (g/l)
Édesvíz Brakkvíz Sósvíz Telített sósvíz
< 0,5 0,5–30 30–50 > 50

A telített sósvíz elektrolízise[szerkesztés]

A világ hidrogéngáz-termelésének nagyjából 4 százaléka elektrolízissel történik. Ennek többsége a klórtermelés mellékterméke.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Iltyd I. Redwood. Theoretical and Practical Ammonia Refrigeration. ISBN 0559036264 

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brine című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.