Tanult tehetetlenség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tanult tehetetlenség a pszichológiában az a mentális állapot, mely során az egyén az egymást követő kiszámíthatatlan negatív ingerek hatására feladja, hogy azokat megpróbálja elhárítani, még akkor is ha elkerülhetőek lennének, mert arra a meggyőződésre jut, hogy nem képes ezeket az averzív ingereket befolyásolni.

A fogalom megalkotása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanult tehetetlenség elméletet az amerikai Martin E. P. Seligman, a Pennsylvaniai Egyetem pszichológusa alkotta meg és fejlesztette tovább az 1960-70-es években. Miközben a klasszikus kondicionálással kapcsolatban folytatott kutatást, véletlenül arra a felfedezésre jutott, hogy a kísérleti során azok a kutyák, melyek kiszámíthatatlanul elektromos sokkokat kaptak, nem tettek lépéseket a következő szituációkban – még akkor sem, ha azok valójában megoldhatóak lettek volna. Míg azok a kutyák, melyek nem kaptak sokkokat, rögtön cselekedtek a következő helyzetekben is. A kísérletet megismételték emberi alanyokkal is (ekkor az elektromos sokkokat kellemetlen zajjal helyettesítették) és az eredmények hasonlóak lettek. Így Seligman megalkotta a „tanult tehetetlenség” (learned helplessness) kifejezést, mely leírja azt az állapotot, amikor a várakozások szerint az eseményre adott reakciók illetve annak kimenetele kontrollálhatatlan.

Jelentősége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tanult tehetetlenség azóta a viselkedés elméletek egyik alapelve, mely jól ábrázolja, hogy egy korábbi tapasztalat drasztikus változást tud okozni a viselkedésben. Igyekszik megmagyarázni, hogy az egyének miért maradnak passzívak bizonyos negatív szituációkban, annak ellenére, hogy módjukban állna változtatni azon. Tehetetlenség (Helplessness, 1975) című könyvében Seligman azt magyarázza, hogy ezeknek a negatív várakozásoknak eredményeként más következményei is lehetnek a cselekvésre való képtelenségnek, mint például az alacsony önértékelés, folyamatos kudarcélmény, levertség vagy fizikai rosszullét. Tanult tehetetlenség jelentkezhet többféle állapotnál vagy viselkedésmintánál, úgy, mint a depresszió, öregedés, siker, családon belüli erőszak, szegénység, hátrányos megkülönböztetés, nevelés, kábítószerrel való visszaélés vagy alkoholizmus.

Kritika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kritikák szerint a Seligman kísérleteiből többféle következtetést is le lehet vonni, és emiatt a széleskörű általánosítás indokolatlan lehet. Például, a klinikai depressziót tekintve a tanult tehetetlenség elmélet túlságosan leegyszerűsíti a betegséget, nem számolva bizonyos kognitív folyamatokkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Encyclopedia Britannica - Learned Helplessness

British Broadcasting Corporation - Learned Helplessness