Súlyemelés az 1920. évi nyári olimpiai játékokon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Battila27 (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 1., 23:32-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Érmesek)
Súlyemelés
a VII. nyári olimpián
Adatok
HelyszínBeerschot Stadion, Antwerpen
Dátumaugusztus 29.
Résztvevők53 résztvevő
14 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni5 

 ← 19061924 → 

Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelés először került önálló sportágként a hivatalos programba. Előzőleg az 1896. évi és az 1904. évi olimpián is tartottak súlyemelőversenyt, de az atlétikaversenyek keretein belül.

1920-ban öt súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. A versenyzőknek három fogásnemben – nyomás, szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták.

Az olimpián magyar sportolók nem vehettek részt.

Éremtáblázat

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1920. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben Olimpia
Ország Arany Arany Ezüst Ezüst Bronz Bronz Összesen
1. Franciaország Franciaország (FRA) 2 0 1 3
2. Belgium Belgium (BEL) 1 1 1 3
3. Észtország Észtország (EST) 1 1 0 2
Olaszország Olaszország (ITA) 1 1 0 2
5. Svájc Svájc (SUI) 0 1 1 2
6. Luxemburg Luxemburg (LUX) 0 1 0 1
7. Svédország Svédország (SWE) 0 0 2 2
Összesen 5 5 5 15

Érmesek

Az 1920. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1Aranyérem Arany 2Ezüstérem Ezüst 3Bronzérem Bronz
60 kg Belgium Frans de Haes
Belgium (BEL)
(60,0+65,0+95,0=220,0 kg)[1]
Észtország Alfred Schmidt
Észtország (EST)
(55,0+65,0+92,5=212,5 kg)
Svájc Eugène Ryter
Svájc (SUI)
(55,0+65,0+90,0=210,0 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
Észtország Alfred Neuland
Észtország (EST)
(72,5+75,0+110,0=257,5 kg)
Belgium Louis Williquet
Belgium (BEL)
(60,0+75,0+105,0=240,0 kg)
Belgium Florimond Rooms
Belgium (BEL)
(55,0+70,0+105,0=230,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
Franciaország Henri Gance
Franciaország (FRA)
(65,0+75,0+105,0=245,0 kg)
Olaszország Pietro Bianchi
Olaszország (ITA)
(60,0+70,0+107,5=237,5 kg)[2]
Svédország Albert Pettersson
Svédország (SWE)
(55,0+75,0+107,5=237,5 kg)[2]
középsúly
(82,5 kg-ig)
Franciaország Ernest Cadine
Franciaország (FRA)
(70,0+85,0+135,0=290,0 kg)
Svájc Fritz Hünenberger
Svájc (SUI)
(75,0+85,0+115,0=275,0 kg)
Svédország Erik Pettersson
Svédország (SWE)
(62,5+92,5+117,5=272,5 kg)
nehézsúly
(82,5 kg-tól)
Olaszország Filippo Bottino
Olaszország (ITA)
(70,0+85,5+115,5=270,0 kg)
Luxemburg Joseph Alzin
Luxemburg (LUX)
(65,0+80,0+110,0=255,0 kg)
Franciaország Louis Bernot
Franciaország (FRA)
(65,0+75,0+110,0=250,0 kg)

Jegyzetek

  1. Az eredmények megadásának sorrendje: nyomás+szakítás+lökés=összesített eredmény
  2. a b Ezen az olimpián még nem volt érvényben az a szabály, hogy holtverseny esetén a testsúly határozza meg a sorrendet, ezért váltósúlyban az olasz és a svéd versenyző ismét versenyzett, de ismét azonos eredményt ért el. Végül sorshúzás döntött az olasz versenyző javára.

Források