Ugrás a tartalomhoz

Súlyemelés az 1920. évi nyári olimpiai játékokon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Súlyemelés
a VII. nyári olimpián
Adatok
HelyszínBeerschot Stadion, Antwerpen
Dátumaugusztus 29.
Résztvevők53 résztvevő
14 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni5 

 ← 19061924 → 

Az 1920. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelés először került önálló sportágként a hivatalos programba. Előzőleg az 1896. évi és az 1904. évi olimpián is tartottak súlyemelőversenyt, de az atlétikaversenyek keretein belül.

1920-ban öt súlycsoportban avattak olimpiai bajnokot. A versenyzőknek három fogásnemben – nyomás, szakítás és lökés – kellett gyakorlatot bemutatniuk. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták.

Az olimpián magyar sportolók nem vehettek részt.

Éremtáblázat

[szerkesztés]

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1920. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben Olimpia
Ország Arany Arany Ezüst Ezüst Bronz Bronz Összesen
1.  Franciaország (FRA) 2 0 1 3
2.  Belgium (BEL) 1 1 1 3
3.  Észtország (EST) 1 1 0 2
 Olaszország (ITA) 1 1 0 2
5.  Svájc (SUI) 0 1 1 2
6.  Luxemburg (LUX) 0 1 0 1
7.  Svédország (SWE) 0 0 2 2
Összesen 5 5 5 15

Érmesek

[szerkesztés]
Az 1920. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1Aranyérem Arany 2Ezüstérem Ezüst 3Bronzérem Bronz
60 kg Frans de Haes
 Belgium (BEL)
(60,0+65,0+95,0=220,0 kg)[1]
Alfred Schmidt
 Észtország (EST)
(55,0+65,0+92,5=212,5 kg)
Eugène Ryter
 Svájc (SUI)
(55,0+65,0+90,0=210,0 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
Alfred Neuland
 Észtország (EST)
(72,5+75,0+110,0=257,5 kg)
Louis Williquet
 Belgium (BEL)
(60,0+75,0+105,0=240,0 kg)
Florimond Rooms
 Belgium (BEL)
(55,0+70,0+105,0=230,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
Henri Gance
 Franciaország (FRA)
(65,0+75,0+105,0=245,0 kg)
Pietro Bianchi
 Olaszország (ITA)
(60,0+70,0+107,5=237,5 kg)[2]
Albert Pettersson
 Svédország (SWE)
(55,0+75,0+107,5=237,5 kg)[2]
középsúly
(82,5 kg-ig)
Ernest Cadine
 Franciaország (FRA)
(70,0+85,0+135,0=290,0 kg)
Fritz Hünenberger
 Svájc (SUI)
(75,0+85,0+115,0=275,0 kg)
Erik Pettersson
 Svédország (SWE)
(62,5+92,5+117,5=272,5 kg)
nehézsúly
(82,5 kg-tól)
Filippo Bottino
 Olaszország (ITA)
(70,0+85,5+115,5=270,0 kg)
Joseph Alzin
 Luxemburg (LUX)
(65,0+80,0+110,0=255,0 kg)
Louis Bernot
 Franciaország (FRA)
(65,0+75,0+110,0=250,0 kg)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az eredmények megadásának sorrendje: nyomás+szakítás+lökés=összesített eredmény
  2. a b Ezen az olimpián még nem volt érvényben az a szabály, hogy holtverseny esetén a testsúly határozza meg a sorrendet, ezért váltósúlyban az olasz és a svéd versenyző ismét versenyzett, de ismét azonos eredményt ért el. Végül sorshúzás döntött az olasz versenyző javára.

Források

[szerkesztés]