Ugrás a tartalomhoz

Súlyemelés az 1924. évi nyári olimpiai játékokon

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Súlyemelés
a VIII. nyári olimpián
Adatok
HelyszínVélodrome d’Hiver, Párizs
Dátumjúlius 2123.
Résztvevők107 résztvevő
16 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni5 

 ← 19201928 → 

Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben öt súlycsoportban tartottak versenyt. A sportág 1920-ban, Antwerpenben szerepelt először önállóan az olimpia programjában,[1] és 1924-ben változtattak a versenyek lebonyolítási rendjén. A versenyzőknek ezúttal a következő öt fogásnemben kellett gyakorlatot bemutatniuk: egykaros szakítás, egykaros lökés, kétkaros szakítás, kétkaros nyomás és kétkaros lökés. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták. Ezen az olimpián vezették be azt a szabályt, hogy holtverseny esetén mérlegelés dönt a könnyebb testsúlyú versenyző javára. Ezt a szabályt alkalmazni is kellett a középsúly 2. és 3. helyének eldöntésére.

A versenyeken magyar súlyemelő nem vett részt.

Éremtáblázat

[szerkesztés]

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1924. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben Olimpia
Ország Arany Arany Ezüst Ezüst Bronz Bronz Összesen
1.  Olaszország (ITA) 3 0 0 3
2.  Franciaország (FRA) 2 0 0 2
3.  Ausztria (AUT) 0 3 1 4
4.  Észtország (EST) 0 1 2 3
5.  Svájc (SUI) 0 1 1 2
6.  Csehszlovákia (TCH) 0 0 1 1
Összesen 5 5 5 15

Érmesek

[szerkesztés]
Az 1924. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1Aranyérem Arany 2Ezüstérem Ezüst 3Bronzérem Bronz
pehelysúly
(60 kg-ig)
Pierino Gabetti
 Olaszország (ITA)
(65,0+77,5+82,5+72,5+105,0=402,5 kg)[2]
Andreas Stadler
 Ausztria (AUT)
(65,0+75,0+75,0+65,0+105,0=385,0 kg)
Arthur Reinmann
 Svájc (SUI)
(57,5+70,0+75,0+80,0+100,0=382,5 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
Edmond Decottignies
 Franciaország (FRA)
(70,0+92,5+85,0+77,5+115,0=440,0 kg)
Anton Zwerina
 Ausztria (AUT)
(75,0+80,0+82,5+77,5+112,5=427,5 kg)
Bohumil Durdis
 Csehszlovákia (TCH)
(70,0+82,5+90,0+72,5+110,0=425,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
Carlo Galimberti
 Olaszország (ITA)
(77,5+95,0+95,0+97,5+127,5=492,5 kg)
Alfred Neuland
 Észtország (EST)
(82,5+90,0+90,0+77,5+115,0=455,0 kg)
Jaan Kikkas
 Észtország (EST)
(70,0+87,5+85,0+80,0+127,5=450,0 kg)
középsúly
(87,5 kg-ig)
Charles Rigoulot
 Franciaország (FRA)
(87,5+92,5+102,5+85,0+135,0=502,5 kg)
Fritz Hünenberger
 Svájc (SUI)
(80,0+107,5+97,5+80,0+125,0=490,0 kg)[3]
Leopold Friedrich
 Ausztria (AUT)
(75,0+95,0+95,0+95,0+130,0=490,0 kg)[3]
nehézsúly
(87,5 kg-tól)
Giuseppe Tonani
 Olaszország (ITA)
(80,0+95,0+100,0+112,5+130,0=517,5 kg)
Franz Aigner
 Ausztria (AUT)
(80,0+97,5+95,0+112,5+130,0=515,0 kg)
Harald Tammer
 Észtország (EST)
(75,0+95,0+97,5+90,0+140,0=497,5 kg)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az 1896-os és az 1904-es olimpián is tartottak súlyemelésben versenyt, de az atlétikaversenyek keretein belül.
  2. Az eredmények megadásának sorrendje: egykaros szakítás+egykaros lökés+kétkaros szakítás+kétkaros nyomás+kétkaros lökés=összesített eredmény
  3. a b A második és harmadik helyen a sorrendet a svájci versenyző könnyebb testsúlya döntötte el.

Források

[szerkesztés]