Sötétség
A sötétség a fény teljes ellentéte. A fogalom alatt általában a világítás hiányát, vagy a látható fény hiányát értjük.
Az emberi szem nem tudja megkülönböztetni a színeket sem nagyon magas, sem alacsony fényviszonyok idején.[1]
Tudományos értelemben a sötétség észlelése különbözik a fény puszta hiányától, mivel az utóképnek (angolul afterimage) érzékelésre gyakorolt hatása van. Az észlelés során a szem aktív, és a retina stimulálatlan része kiegészítő utóképet produkál.[2]
A fizikában egy tárgy akkor sötét, amikor elnyeli a fotonokat, ezáltal halványabbnak tűnik. Például a matt fekete festék nem tükröz vissza sok látható fényt, míg a fehér festék sok fényt tükröz vissza, így fényesnek tűnik.[3]
A sötétség gyakori eleme a művészeteknek is: több festmény, zenemű és irodalmi mű témája a sötétség.
Az irodalomban a sötétség a gonosz szimbóluma, de azt is jelképezi, hogy egy történet súlyos vagy nyomasztó.
William Shakespeare Lear királyt a "sötétség hercegének" nevezte, a Szentivánéji álom című művében pedig szájat adott a sötétségnek, amivel fel tudja falni a szerelmet.[4] A Canterbury mesék írója, Geoffrey Chaucer azt írta, hogy a "lovagoknak el kell űzniük a sötétséget".[5] Az Isteni színjátékban Dante "puszta sötétségként" írta le a poklot.[6]
Jegyzetek
- ↑ Wundt, W.: Part 6. Pure sensations. Outlines of Psychology , 1907
- ↑ Demonstrations of Color Perception and the Importance of Contours, Handbook for Teaching Introductory Psychology. Texas: Psychology Press, 217. o. (2000). ISBN 9780805836547 „"Afterimages are the complementary hue of the adapting stimulus and trichromatic theory fails to account for this fact"”
- ↑ Mantese, Lucymarie (2000. március 1.). „Photon-Driven Localization: How Materials Really Absorb Light”. American Physical Society, Annual March Meeting, E2.001. o, Kiadó: American Physical Society.
- ↑ Shakespeare, William: The Complete Works. The Tech, MIT
- ↑ The Canterbury Tales, and Other Poems
- ↑ The Divine Comedy