Szlovén ábécé

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az szlovén ábécé a latin íráson alapul, a szlovén nyelv írására szolgál, és 25 betűt tartalmaz:

A, B, C, Č, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, R, S, Š, T, U, V, Z, Ž

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovén ábécé

A szlovén ábécé az 1840-es évek közepén jött létre a Ljudevit Gaj által a Cseh ábécéből kialakított horvát ábécéből (gajica). Ez előtt az ábécé egyes betűi különböztek a jelenlegi ábécé betűitől: a mai Š-et például általában , ∫∫ vagy ɾ jelölte, a Č-t a T∫CH, CZ, T∫CZ, TCZ betűkapcsolatokkal jelölték, a Ž-t az Š-hez hasonlóan , ∫∫ vagy ∫Z jelölte, ezen kívül – némi latin hatásra – az I és az Y csereszabatos volt (bár utóbbit inkább az orosz ы-ből származó szavakban használták), de egyúttal a J jelölésére is használták. Ezen kívül gyakoriak voltak a dupla betűk, valamint általános volt a W használata a V helyett.

Később Adam Bohorič megreformálta ezt a korai ábécét, egységesítette a több formában írt betűket. A mai c, č, s, š, z, ž betűket a bohoričában z, zh, ∫, ∫h, s, sh jelölte.

A fentiekkel egy időben több ábécé-variáns is megjelent (például metelčica, dajnčica), kisebb-nagyobb sikerrel használták is őket, de végül is a Gaj-féle ábécé nyert az idők során.

Szlovén ábécén kívüli betűk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A q, w, x, y betűket nem használják a hivatalos szlovén írásban. Az idegen nyelvekből átvett szavak a kiejtés szerint írandók, például az angol express szó a szlovén nyelvtan szabályai szerint ekspress-nek írandó. Ezzel szemben a latin betűs tulajdonneveket nem írják át. A diakritikus jelek ( például á, đ, ü) nem módosítják a betűk helyét az ábécében.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]