Szibériai husky

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szibériai husky (Siberian Husky)
Siberian-husky.jpg
Fajtagazda ország Amerikai Egyesült Államok
Osztályozás
Csoport V. Spiccek és ősi típusú kutyák
Szekció 1. Északi szánhúzó kutyák
Fajtaleírás
Osztályozó szervezet FCI
Érvényes standard magyar
Kiadás éve 1997
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Szibériai husky témájú médiaállományokat.

A szibériai husky a munkakutyák (szánhúzás, teherhordás, vadászat) közé tartozik, közepes méretű, Kelet-Szibériából származik. Onnan elterjedt Alaszkában és Kanadában is. Szőrzete vastag, szagtalan, évente kétszer igen erősen vedlik, színe ordas vagy szürkés, nemritkán ezüstös színű. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szőrzetű teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyű terhet közepes sebességgel, hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendő erejét, sebességét, állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. Tenyésztői igen nagyra tartják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szibériai huskyk történelme a legtöbb kutyafajtáéhoz hasonlóan több ezer évre nyúlik vissza, azonban a többi fajtától eltérően szinte semmilyen írott vagy más tárgyi emlék nem maradt fent róluk, egészen az 1800-as évekig.

A fajta eredetileg Kelet-Szibériában, közelebbről a Csukcs-félszigeten és Kamcsatkán volt őshonos, és az itt lakó törzsek háziasították, majd tenyésztették őket. Ez az időszak kb. i. e. 9000-6000 közé tehető. Írásos emlék azért is nem maradt ránk egészen a XIX. sz. elejéig, mert ezek az eszkimó népcsoporthoz tartozó törzsek szinte ősközösségi szinten éltek, így nem ismerték az írást sem.

Egy másik probléma a fajta történetének kutatásában, hogy az információk egy része szőrmekereskedők és vadászok beszámolóin alapul, s ezeknek a hitelessége igencsak megkérdőjelezhető. Tudni kell azt is, hogy a csukcsi népcsoportnak csak azon része foglalkozott a fajta tenyésztésével, amely a tengerhez közel eső, part menti sávban élt.

Mérete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kan (hím):
Marmagasság: 53,3–59,7 cm
Tömeg: 20,4–27,2 kg
  • Szuka (nőstény):
Marmagasság: 50,8–55,9 cm
Tömeg: 15,9–22,7 kg

A kanok megjelenése erőteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak, a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelő kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.

Jellemvonások és legfőbb tulajdonságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajtaleírás a szibériai huskyt barátságos, jámbor, figyelmes, közvetlen és idegenekkel, más kutyákkal szemben sem bizalmatlan vagy agresszív kutyaként jellemzi. A felnőtt kutyától bizonyos fokú méltóság és visszahúzódás várható. A szibériai husky nem rendelkezik olyan tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tennék őt betörők távol tartására vagy elűzésére. Azokat a vendégeket - legyenek azok várt vagy nem várt személyek - akiket kedvel, barátságosan üdvözli, a többieket azonban nem veszi figyelembe. Házőrző kutyának nem alkalmas. Önálló jelleme miatt inkább jó pajtás, feltéve, ha kölyökként megtanul engedelmes alattvalóként beilleszkedni a családba - a falkába. Vasfegyelem nem várható el a szibériai huskytól, mivel hiányzik belőle a sok kutyafajtára jellemző behódolási hajlam. A családon belül saját magának keresi meg azt a személyt, akinek engedelmeskedik - gyakran meglepetést okozva azoknak, akik el szeretnék nyerni a szeretetét. Azonban ez a kutya nem csak egyetlen emberhez ragaszkodik, mint például a Chow-Chow. A családot falkájának tekinti, azonban hogy ebben milyen helyet foglaljon el, azt az "embereinek" kell meghatároznia.

Fontos: a szibériai huskynak szüksége van társaságra és sok mozgásra!

Ha kielégítik igényeit, és mind testileg, mind szellemileg ösztönzik, akkor a szibériai husky igen strapabíró kutya. Állandóan kíváncsi és vállalkozó kedvű, és szereti, ha elkíséri a gazdáját természetjárásra, legyen az akár hosszú gyalogtúra vagy megfelelő terepen történő kerékpár- illetve sítúra. Ha azonban nem szentelünk elég figyelmet a szibériai huskyra és nem biztosítunk számára elegendő mozgást, akkor hamar unatkozni kezd, és kellemetlenné válhat. Ilyenkor fordul elő az, hogy megpróbál kitörni a kertből, vagy a szomszédot dühítve "üvöltve panaszolja el bánatát", kiássa a veteményt, vagy feje tetejére fordítja a lakást. Pontosan mozgásigényével összhangban meg kell említenünk a szibériai husky még egy tulajdonságát: az e fajtához tartozó sok kutyában megvan a vadászösztön. Ezt a szánhúzó kutyák sportoltatásában a kutyák falkában (illetve a fogatban történő) futásban lelt örömük részeként használják ki.

Fontos: alapvetően az összes szabadban történő tevékenység közben a huskyt pórázon kell tartani. Ez azért szükséges, mert rendkívül csekély e fajta azon képviselőinek száma, amelyeket bármilyen terepen szabadon futkározni lehet hagyni.

Mindenkinek tehát, aki úgy dönt, hogy ilyen kutyát vásárol, el kell szánnia magát arra, hogy a jövőben naponta néhány órát bármilyen időben kutyájával együtt a szabadban töltsön - tempós gyaloglással, futással, kerékpározással vagy hóban, akár hosszútávsíeléssel egybekötve.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Patay László: Kutyák - Búvár Zsebkönyvek, 1975. 52.o.
  • Dorle Linzenmeier: A Szibériai Husky