Sziámi macska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziámi macska
Neighbours Siamese.jpg
Fajtagazda ország Thaiföld
Fajtaleírás
Érvényes standard FAMKAT
Wikimédia Commons
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz
Sziámi macska témájú médiaállományokat.

A Sziámi macska egy kedvelt macskafajta, amely a Távol-Keletről származik. Nevüket Sziámról, a mai Thaiföldről kapták. Az első példányt Peter Simon Pallas német természettudós pillantotta meg először és írta le, 1794-es Kaszpi-tengeri expediciója során. A macskák az 18701880-as években kerültek Angliába. A történetírók szerint Sir Owen Gould brit nagykövet, aki V. Ráma sziámi király mellett teljesített szolgálatot, figyelt fel rájuk először 1884-ben.[1] Két csokoládészínű példányt (egy Pho és egy Mia nevű cicát) hazavitt Angliába, és az egyik macska leszármazottja az 1888-as londoni macskakiállításon a Crystal Palace-ben, elnyerte "A legszebb macska" címet. Különleges színeivel és alkatával nagy feltűnést keltett a 19. századi Angliában. A szakértők sem tudnak megegyezni abban, hogy a sziámi macska mutáció eredménye-e vagy a nyugat–afrikai aranymacska leszármazottja. Tartásuk kezdetekben csak a gazdagok kiváltsága volt, egzotikumként kezelték őket és nagyon elkényeztették. Az első fajtát hivatalosan 1900-ban jegyezték be. Angol elnevezése siamese, német neve Siamkatze, franciául siamois-nak hívják.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajta különlegessége, hogy a kölykök teljesen fehéren jönnek a világra. A rájuk jellemző színek csak később jelennek meg, először a füleiken, majd a pofán, farkon, lábakon, és a hímeknél a herezacskón. Ezt a típusú mintázatot colorpointnak nevezzük. A nőstények 8-9 hónapos korukra, a kandúrok már 7 hónapos korukra nemileg éretté válnak.[2]

Testfelépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közepes testfelépítésű, szép, elegáns macska, karcsú és izmos, hosszú, hajlékony testtel. Nyaka kecses és karcsú. Mellkasa és a válla a csípőjénél soha nem szélesebb. Hosszú, karcsú lábak és kecses, ovális mancsok jellemzik. Farka ostorszerű, nagyon hosszú, elkeskenyedő.

Feje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ék alakú koponyája van, az ékalak az orrtól a fülekig, egyenes vonalban vezet a fej mindkét oldalán. Orra hosszú és egyenes, homloka lapos. Profilja enyhén domború; kis, hegyes orra van; jól fejlett álla az orrheggyel azonos vonalban. Élénk mélykék szemei vannak, amelyek egymástól távol ülnek és keleties vonásúak.

Természete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Erőteljes, néha már kicsit agresszív a természete, sokat nyávog, hangos fajta. Szereti a kényeztetést, a simogatást, szeret a figyelem középpontjában lenni. Intelligens, játékos, könnyen megtanítható a pórázon való sétára.

Színei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fókaszínű sziámi macskák
Fókaszínű sziámi kiscica
  1. Fókaszínű sziámi macska. Nagyon rövid a szőrzete, finom tapintású, meleg krémszínű. A macska hátulsó részén sötétebb árnyalatú, gyomra és mellkasa tájékán világosabb, szőrvégei mély fókabarnák.
  2. Csokoládéjegyű sziámi macska. Elefántcsontszínű teste van, szőrvégei kakaóbarnák, az orr és a mancsok fahéjszínűek, szemei sötétkékek.
  3. Kékjegyű sziámi macska. Az első kékjegyű sziámik is Sziámból származnak. 1894-ben egy kékjegyű nőstényt vettek fel a Siamese Cat Club (Sziámi Macska Klub) nyilvántartásába. Az 1896-os londoni Holland House kiállításon mutatkozott be. 1926-ban további 16 kék sziámi érkezett, ezeket is bejegyezték az angol törzskönyvbe. A jegyek kékesszürkék, a test színe gleccserfehér, a háton és az oldalakon könnyed jégkék színezéssel. Az orr és a talppárnák kékesszürkék.
Lilajegyű sziámi macska
  1. Lilajegyű sziámi macska. A szervezet rossz vérellátása miatt az akromelániás jegyek[3] csak a füleken, a pofán, a végtagokon, a farkon figyelhetők meg. Azok a macskák, amelyek hosszabb ideig éltek hűvösebb helyen, vagy télen a szabadban tartózkodnak, azoknak a szőre sötétebb, míg a melegebb helyen élőknek világosabb. A szemük sötétkék, a világos szeműeket nem szabd tovább tenyészeni, mert kancsalság előfordulhat, ami öröklődhet.
  2. Red-Point (vörösjegyű) sziámi macska. A vörösjegyű sziámi a teknőctarka változatból alakult ki a hatvanas években. 1966-ban önálló változatként is elismerték. Alapszíne piszkosfehér, halvány krémes árnyalattal. Az akromelániás jegyei vörös színűek, talppárnái és az orrtükre rózsaszínű.
  3. Krémjegyű sziámi macska. Ezt a változatot 1973-ban szabványosították, a krémszínt a halványító gén közbeiktatásával hozták létre. Jelenleg még csak néhány példány található a kiállításokon. Jellemző rá, hogy a szőrzet alapszíne krémfehér, ezen figyelhetők meg a pasztell jegyek. Orrtükre és talppárnái is rózsaszínűek.
  4. Teknőctarka (Tortie-Point) sziámi macska. A teknőctarka szín csak a nőstény macskákra jellemző, szintén genetikai okokból. A vörös és a fekete árnyalatai az elfogadottak. A foltoknak jól körülhatároltaknak és egyenletesen eloszlónak kell lenni az egész testen.
  5. Teknőctarka-cirmosjegyű (Tortie-Tabby-Point) sziámi macska.[4]
  6. Cirmosjegyű (Tabby-Point) sziámi macska.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. KLIEMT, FRANK; KÖTHE, RAINER; ZIEGER, REINER. Macskák (magyar nyelven). Budapest: Tessloff és Babilon Kiadó (2002. szeptember 17.). ISBN 9639182893 
  2. A sziámi macska fajtaleírása. (Hozzáférés: 2009. augusztus 21.)
  3. Akromelániás jegy: túlzott pigmentáltság a test hidegebb részein, itt a testhőmérséklet néhány tized fokkal eltérhet a macska más testrészeinek hőmérsékletétől.
  4. Thai színváltozatok a sziámi macskáknál. (Hozzáférés: 2009. augusztus 31.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]