Szerkezeti anyagok
A mindennapi élet eszközeit, építményeit, a modern műszaki létesítmények vázát, térhatároló elemeit szerkezeti anyagokból hozzuk létre. Ezek szilárd anyagok, de sokféleségük és sokoldalú fölhasználási területük miatt nehéz egységes meghatározást adni rájuk, ezért a szerkezeti anyagokat inkább fölsorolják valamilyen kiválasztott szempont szerint választott leggyakoribb típusaikkal. Csoportosításukból néhányat ismerhetünk meg az alábbiakban.
A szerkezeti anyagok csoportosítása
A szerkezeti anyagok főbb csoportosításai az összetétel, a szerkezet, és az összetettség szerinti, de számos más csoportosítás is létezik.
Összetétel szerint
Egy használható csoportosítás a szerkezeti anyagok legfontosabb jellemvonására, az összetételére összpontosít. Három nagy csoport eszerint: fémek, szilikátok, szénláncú anyagok.
A fémeket tovább osztják vasalapú fémekre, könnyűfémekre, nehéz fémekre. A szilikátok széles köre az építőipari anyagokat és a kerámiaipari anyagokat éppúgy tartalmazza, mint a különféle üvegeket. A szénláncú anyagok egy fölosztása a természetes eredetű szénláncú anyagok és a műanyagok.
Belső mikroszerkezetűk szerint
Újabb csoportosítás lehet az anyagok mikroszerkezete alapján a kristályos, üveges, vagy polimeres szerkezetű anyagok köre. A kristályos anyagok széles köre ismert, de a hétköznapi életben gyakran nem fedezhető föl a kristályos szerkezet, olyan apró szemcsékben, mondhatjuk, hogy por alakban ismerjük az ilyen anyagokat. Például a háztartásban fölhasznált gipsz is ilyen kristályos anyag. A kristálycukornak, vagy a sónak a kristályos szerkezet szabad szemmel is megfigyelhető. Ugyanez vonatkozik az üveges szerkezetre is. A nagy méretű üveges testek anyagán megfigyelhető a jellemző, áttetszőség alapján az üveges szerkezet. Számos porkészítmény lehet azonban üveges. Az egyik holdi talaj, a narancs színű talaj például üveggömböcskékből áll, ezt azonban csak mikroszkópban fedezhetjük föl.
Egyszerű és összetett mivoltuk alapján
Bővíti a szerkezeti anyagok fölosztását, ha az összetettségüket is számba vesszük. Ennek alapján lehetnek egyszerűek, egyneműek, és összetettek. Az összetettek körében ma már különleges jelentőséggel bírnak a kompozit anyagok. Leggyakrabban szálerősítéses formában találjuk őket műszaki tárgyainkban. Legismertebbek a vasbeton, az üvegszálas műanyagok, de régi alkalmazásuk a vályogfal, melyben szálas anyag erősíti az agyagot, és a viasszal átitatott és így vízhatlanná tett vászon is.
Irodalom
- Bárczy P. (1998): Anyagszerkezettan. Miskolci Egyetemi Kiadó, Miskolc
- Bérczi Sz. (1985): Anyagtechnológia I. Egyetemi jegyzet. Tankönyvkiadó, Budapest (J3-1333)
- Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S. (1992): Anyagtechnológia II. Egyetemi jegyzet. J4-92. 86. old. Janus Pannonius Tud. Egyetem Kiadója, Pécs.
- Bérczi Sz., Cech V., Hegyi S., Sz. Fabriczy A., Schiller I. (1995): Fölkészülés a Technológiai Korszakváltásra I. Technológiák (kísérleti tankönyv, szerk. Bérczi Sz.) Keraban K., Budapest (ISBN 963-8146-31-1 ö, ISBN 963-8146-32-X)
- Dudás I. (2000): Gépgyártástechnológia I., Egyetemi tankönyv. Miskolci Egyetemi Kiadó,
- Karapetjanc M. H., Drakin Sz. I. (1977): Az anyag szerkezete. Tankönyvkiadó, Budapest
- Kisfaludy A., Réger M., Tóth L. (2008): Szerkezeti Anyagok I. Mérnöki anyagtudomány. Budapesti Műszaki Főiskolai jegyzet. BL 299. Budapest
- Máthé J. (1979): Az anyag szerkezete. A modern kémiai fizika alapjai. Műszaki Kiadó, Budapest