Szerkesztő:Klj/szuprémum
A matematikában egy részbenrendezett halmaz részhalmazának szuprémumán, illetve infimumán annak legkisebb felső, illetve legnagyobb alsó korlátját értjük, és halmaz szuprémumát -sel, infimumát -sel jelöljük. A valós számok nevezetes tulajdonsága a Dedekind-féle teljesség, tudniillik, hogy minden felulről korlátos részhalmazának létezik szuprémuma, és a Dedekind-tétel kimondja, hogy izomorfia erejéig a valós számok teste az egyetlen teljesen rendezett test[1].
Előfordul, hogy egyes esetekben a szuprémumot, mint a konkrét halmaz elemét, keressük. Erre látható alább egy példa, miszerint egy halmaznak nem létezik halmazbeli legkisebb felső korlátja. Fontos, hogy az általános definíció értelmében ettől még van a halmaznak szuprémuma, csak az éppen nem magának a halmaznak eleme (azonban az őt tartalmazó "alaphalmaznak" eleme).
Definíció[szerkesztés]
Legyen részben rendezett halmaz, és . Ekkor
- és
- .
Vegyük észre, hogy ekkor és csak a alaphalmaz eleme s nem feltétlenül -é.
Bővebben a Korlátos halmaz-okról.
Példa korlátos halmazra, melynek nem létezik sem szuprémuma, sem infimuma az adott halmazból[szerkesztés]
Azon számok halmazának, melyeknek a négyzete kisebb kettőnél, a racionálisok között nem létezik sem infimuma, sem szuprémuma.
Indirekt tegyük fel, hogy . Ekkor per definitionem , amire a gyökvonás folytonossága és monotonitása miatt teljesül, hogy , azaz , ami közismerten lehetetlen. Általában is igaz, ha egy olyan valós halmazt szorítunk meg a racionálisokra, aminek a szuprémuma nem racionális, akkor a kapott halmaznak a racionálisok között nincs szuprémuma.
Természetesen ekkor még igaz, hogy a valós számok, mint alaphalmaz elemei között lesz a fenti halmaznak szuprémuma (és infinuma is). Ehhez részletesebben lásd Numerikus sorozatok/Korlát és határ.
Források[szerkesztés]
- ↑ Kristóf János: A matematikai Analízis elemei I.; ELTE Eötvös egyetemi könyvkiadó 1995.