Szerkesztő:Freddie/Fugazi
| Fugazi | |
 | |
| A Fugazi 2002 márciusában egy koncerten. | |
| Információk | |
| Eredet | Washington DC  USA |
| Aktív évek | 1987 - napjainkig |
| Műfaj | poszt-hardcore, indie rock, alternatív rock, art rock |
| Kiadó | Dischord |
| Kapcsolódó előadók | Ataxia, Embrace, The Evens, Minor Threat, Rites of Spring, The Teen Idles, Happy Go Licky, Pailhead |
| Tagok | |
| Guy Picciotto Ian MacKaye Joe Lally Brendan Canty | |
| Korábbi tagok | |
| Colin Sears | |
| A Fugazi weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Fugazi amerikai együttes, Washington, D.C.-ből, Columbia államból. A zenekar 1987-ben alakult meg, jelenlegi tagjai Ian MacKaye (gitár, ének), Guy Picciotto (gitár, ének), Joe Lally (basszusgitár) és Brendan Canty (dob). Az együttes stílusát legfőképp post-hardcore, punk rock és reggae stíluselemekkel rendelkező hangzásvilág határozza meg. A Fugazi a Do-It-Yourself (Csináld magad) felfogás és azon üzleti gyakorlatuk révén vált ismertté, miszerint a munkájukat elérhető áron adták a nagy közönség számra.[1] A zenekar összesen hat stúdióalbumot adott ki, mindet a Dischord Records kiadónál. Első nagylemezük kedvezőtlen fogadtatását, fokozódó siker követte mind kritikai, mind kereskedelmi szempontból. Utolsó albumaikra a kísérletezés volt jellemző, nagy mennyiségű hanganyagot vettek fel és a legkülönbözőbb stúdiózási technikákat próbáltak ki.
A zenekar 2003-ig 1000 koncertnél is többet adott világ szerte, ezekből több, mint 800 koncertet rögzítettek. Ezek a felvételek a Dischord Records weboldalán kerültek kiadásra. A Fugazi 2003 óta, határozatlan ideig szünetet tart.[2] Mint mondták addig nem zenélnek újra együtt amíg nem érzik úgy, hogy kedvük lenne újra játszani.
Történet[szerkesztés]
Megalakulás[szerkesztés]
Ian MacKaye korábbi hardcore punk zenekara, a Minor Threat 1983-ban alkotói nézeteltérések miatt feloszlott. MacKaye ezt követően részt vett néhány rövid életű zenekarban, ilyen volt például az Embrace, vagy az Egg Hunt, amelyben a Minor Threat dobosával Jeff Nelsonnal játszottak együtt. Azonban az igazi elképzelése egy olyan együttes volt, ami "olyan mint a Stooges reggaevel keverve", azonban Mackaye csak félve alakított egy új zenekart az Embrace feloszlása után.
Ahogy MacKaye vissza emlékeztetett, "Az én érdeklődésem nem feltételek egy zenekarban, csak az emberek, akik velem együtt akarnak zenélni." [3]
MacKaye az ex-Dag Nasty dobosával, Colin Sears-el és a basszusgitáros Joe Lally-vel közösen 1986 szeptemberében el kezdett próbálni. Pár hónappal később, Sears visszatért a Dag Nasty-be és a helyébe Brendan Canty (Rites of Spring) lépett. Egy nap Guy Picciotto (a Canty's Rites of Spring zenekar tagja), ellátogatott egy próbára, hogy megnézze a barátját. Mint később elmondta, titokban foglalkozott azzal a gondolattal, hogy csatlakozik a zenekarhoz. De Picciotto úgy érezte, nincs helye a zenekarban, mint mondta: "Úgy tűnt, minden teljesen rendben van [...] Egészen más zenét szeretettem volna csinálni Brendan-nal. Nekem úgy tűnt, hogy ez egy szolíd, teljesen kerek zene" [4]
Nem sokkal később miután Canty véglegesen is eldöntötte, hogy mit szeretne kezdeni a jövőjével, 1987 szeptemberében a trió először lépett fel. Az együttes nevét végül MacKaye adta, Mark Baker Nam című könyvében, amely összeválogatott történetek voltak a Vietnámi-háborúról, talált egy mozaikszót az elcseszett szóra (fucked up), pontosabban véve Fucked Up, Got Ambushed, Zipped In.[5]
A zenekar gyakran hívta meg Picciotto a próbákra. Aki kezdetben a háttérvokálban segített, majd miután zenekara a Happy Go Licky feloszlott, még többet segítkezett a Fugaziban. Mackaye nem sokkal ez után felajánlotta Picciottonak a teljes jogú tagságot a zenekarban, amelyet ő el is fogadott.[6]
Fugazi EP és Margin Walker - 13 songs (1988-1989)[szerkesztés]
1988 januárjában a zenekar megkezdte az első turnéját. Ugyanazon év júniusában az együttes megkezdte az első demójuk felvételeit, Ted Niecly és Don Zientara producerekkel. Az album csak 1988 novemberében jelent meg Fugazi(7 Songs) címmel. Majd nem sokkal később egy európai turnéra indultak.[7]
Decemberben a turné után az együttes megkezdte a tervezett debütáló albumának felvételeit. Azonban a turnézással töltött idő miatt, a felvételeket nem tartották tökéletesnek, ezért úgy döntöttek, hogy az album dallistáját lecsökkentik és egy középlemez formájában adják ki a következő évben, Margin Walker címmel. 1989-ben a két EP-t egy nagylemez formájában is kiadták 13 songs címmel.[8] Európából visszatérve Picciotto elégedetlen volt a háttérvokálos szereppel, ezért gitározni kezdett a zenekarban.[9]
Repeater és Steady Diet of Nothing (1990–1992)[szerkesztés]
Miután Picciotto gitározni kezdett a zenekarban, a Fugazi megkezdte új albumuk anyagának írását, a dalokat mind az énekes gitáros Ian Mackaye írta. Mindamellett, hogy új anyagon dolgoztak, azokat a dalokat amelyeket már rég óta játszottak fellépéseiken, tökéletesre csiszolták, ilyen például a Merchadise és a Turnover.[10]
1990 április 19.-én a Dischord Record kiadta a Repeater című albumot, amely akkor még nem került fel a Billboard 200-as listájára és nem vált kereskedelmi sikerré. Viszont a zenekar 1990 nagy részét és 1991-et tartós turnézással töltötték. 1990 márciusától egész 1991 júniusáig 250 koncertet adtak világszerte, rendszeresen mindenhol 1000 felett adták el lemezeiket. 1991 nyarára az albumból több mint 300,000 példány kelt el, a magas eladási rátát, minimális reklám kísérte (érted?). Míg a nagy lemezkiadók elkezdtek a Fugazi iránt érdeklődni, a zenekar úgy döntött, hogy a Dischord elég jól kezeli a kiadványaikat ezért elutasították az ajánlatokat.[11] A Reapeter az egyesült államokban több mint egy millió példányban kelt el, míg világ szerte 2 milliónál is többet adtak el a lemezből.. Az album jó kritikai visszhangot kapott emellett az album különlegessége, hogy egy olyan alternatív rock hangzást jelenített meg amely igazán jelentőssé tette a kiadványt, akárcsak a Nirvana Nevermind-ja vagy a Pearl Jam Ten című albuma. Ezek az albumok mind elősegítették a zenekarokat a mainstreambe való jutáshoz.[10] A Fugazi második studióalbuma 1991 júliusában jelent meg Steady Diet of Nothing címmel, a zenekar Ted Nicely-t kérte fel a lemez producerének. Nicely azonban visszautasította a felkérést mivel szakácsként helyezkedett el, a zenekar így úgy döntött, hogy saját maguk fogják az albumot elkészíteni.[12] A Reapeter sikere után és az azt követő világ körüli turnét követően, a Steady Diet of Nothing iránt hatalmas érdeklődés volt. Az album megjelenése előtt hat hónappal már 160,000-es előrendelés volt.[13]
In On the Kill Taker és Red Medicine (1993–1996)[szerkesztés]
Az együttes 1992 őszén felvette harmadik stúdió albumukat az In on the Kill Taker-t Steve Albini producerrel Chicago-ban, azonban az elkészült anyaggal a zenekar elégedetlen volt, ezért az egész albumot újra vették Ted Nicelyvel és Don Zientaraval. A lemez 1993 június 30.-án jelent meg, ez a kiadványuk volt az első amely felkerült egy Billboard listásra, valamint mind a Spin-től, a TIME-tól és a Rolling Stone magazintól is dicsérő kritikákat kapott. Az első héten a lemezből 180,000 példányt adtak el, így ez lett a zenekar áttörő albuma (Érted?).[14] Az In on the Kill Taker turnéján a zenekar kezdett telt házas koncerteket adni, valamint jövedelmezőbb ajánlatokat kapni, jelentős kiadóktól. 1993 szeptemberében a zenekar három egymást követő éjszakán, telt házas koncertet adott a New York-i Roseland Ballroomban, az akkori Atlantic Records vezérigazgatója Ahmet Ertegün találkozott a zenekarral a backstageben, hogy megpróbálja leszerződtetni a Fugazi-t. Erthegün felajánlott az együttesnek "mindent, amit csak akarnak", egy saját leányvállalatot és 10 millió dollárt, csak írjanak alá az Atlantic Recordsal egy szerződést. Ezt a Fugazi visszautasította.[15] A Lollapalooza fesztivál felakarta kérni a zenekart, hogy az 1993-as turnéjukon tartsanak velük mint headlining fellépők, amelyet a zenekar végül visszautasított.[16]
Az előző album turnéját követően, 1994-ben az együttes elkezdte írni új albumuk anyagát a Red Medicinét. A zenekar ismételten együtt dolgozott Don Zientera hangmérnökkel, azonban Ted Nicely-t nem kérték fel újra. A zenekar saját maga kezelte az eladásait, ezáltal elérték azt, hogy magabiztosabban tudjanak a felvételeiken kísérletezni. A Red Medicine-nel a fugazi még egy lépést tett előre az art rock irányába. A zenekar 1995 márciusától egészen 1996 novemberéig 172 koncertet adtak, a világ körüli turnéjukon.[14][17]
End Hits and The Argument (1997–2002)[szerkesztés]
A világ körüli turnéjukat követően a zenekar befejezte a Red Medicine reklámozását, majd neki kezdtek az új album anyagát írni. 1997 márciusában az együttes újra vissza tért az Inner ear Stúdióba Don Zientara producerrel és hangmérnökkel, hogy megkezdjék az End Hits album felvételeit. Ennek az albumnak a felvételeire sokkal több időt szenteltek, kipróbáltak több stúdiózási technikát, a legkülönfélébb dalaikon. Az együttes összesen 7 hónapot töltött a lemez felvételével. A címnek köszönhetően, elterjedt az a pletyka miszerint a zenekarnak ez lesz az utolsó kiadványa.[18] A lemez 1998 április 28.-án jelent meg, kereskedelmileg a legsikeresebb albumuk volt és ez az album érte el a legnagyobb sikert a Billboard listáján. A kritikák az End Hits-ről sokoldalúak voltak. Sok kritika méltatta az albumot a nehéz dalaik miatt, ellenben más kritikák megkérdőjelezték a zenekar hosszabb kísérletezőbb dalait.[19]
A fugazi 1999-ben kezdte meg a The Argument című albumuk munkálatait. Ezen albummal kapcsolatos munkálatok jóval hosszabb ideig tartottak mint a szokásos dal írás és demó felvételek. Az összes zenekar tag saját ötleteket dolgozott ki, majd együtt jamelték össze ezt követően megkezdték a dalok megkomponálását közösen, de előtte kipróbáltak különböző kompozíciókat mielőtt döntöttek a végleges variációról.(érted?)[20] Az album felvételei 2001 januárjától egészen áprilisig tartottak az Inner Ear Studioban és a Dischord Houseban Arlingtonban amelyek mind washingtonon kívül voltak.? Az együttes még egyszer utoljára együtt dolgozott Don Zientara producerrel és hangmérnökkel. A felvételek alatt jelentős mennyiségű időt töltöttek a dalok kidolgozásán, ilyen például a dob sávok amelyek különleges egyediséget kaptak ezáltal.[21] Brendan Canty dobos így nyilatkozott a Modern Drummernek: Mi mindent különlegesen vettük fel, különösképpen a dob sávokat. Rengeteg dobot, cint, pergőt és mikrofonozási technikát kipróbáltunk.[21]
A The Argument a Dischord Recordsnál jelent meg 2001 október 16.-án, az EP Furniture + 2-vel együtt, közel négy évvel az End Hits megjelenése után. A lemez sikeres volt mind kritikai, mind kereskedelmi szempontból. Az első héten 170,000 példány kelt el belőle. Arion Berger a Rolling Stone kritikusa az albumot intellektuálisnak és üdítőnek nevezte[22], valamint Chris True az Allmusictól az albumról a következőt nyilatkozta gerinc-bizsergés és fül süketítés egyszerre; a zenekar ismét feltette a mércét mind magának mind a többi együttesnek.[23] Ezenkívül az albumról még a következőket mondta különös és új területeket tapintanak vele. Ettől kezdve a Fugazi jóval kevésbé foglalkozott a turnézással, nagy részt az egyéb szakmai és személyes kötelezettség vállalások miatt, 2001 és 2002-ben mindössze 32 koncertet adtak.[14]
Bizonytalan idejű szünet és újraalakulási pletykák(2003–jelen)[szerkesztés]
A zenekar 2002 November elején egy 3 éjszakás telt házas koncert sorozatot adott, majd azt követően úgy döntöttek hogy egy bizonytalan ideig szünetet tartanak.[24] A szünetet a tagok azzal magyarázták hogy több időt szeretnének a családjukra szánni valamint egyéb dolgokat kipróbálni.[25] (érted?) Amióta a Fugazi 2003 óta szünetet tart, több pletyka kezdett keringeni az újra alakulást illetően, ilyen volt például az a burkolt célzás is ami az együttes visszatérését hirdette a Coachella Fesztiválon Indio-ban. A zenekar megerősítette azt a tényt, miszerint felkeresték őket, hogy lépjenek fel nagyobb fesztiválokon, mint például a Coachella fesztiválon, azonban azokat addig még visszautasították.[26] 2011 márciusában Mackaye kijelentette, hogy " A zenekarnak nagy összegeket ajánlottak fel, azért hogy újra játszanak különböző fesztiválokon, azonban nincs az a pénz amiért újra egyesülnének, csak akkor zenélnek együtt, ha együtt akarnak zenélni és az idő is megengedi azt.[27]
2011 Novemberében az AV Club(ot?) meginterjúvolta a lehetséges újra összeállásról és az utolsó kiadott albumról a The Argumentről, Joe Lally basszusgitáros így nyilatkozott: A The Argument egy nagyszerű lemez volt, amelyet meg kellett próbálnunk(Érted?) El fog tartani egy ideig amíg újra összegyűlünk és egyebek. Hogy azt csináljuk amit akarunk, úgy ahogy mindannyian szeretnénk, ahoz még kell egy kis idő. I think, re-associating ourselves musically, and then just letting it come about naturally, because it would have to be a natural thing. Szóval majd meglátjuk.[28]
Oldal projektek és kapcsolódó munkák[szerkesztés]
A szünet alatt az együttes tagjai mind bele kezdtek különböző oldal projektekbe, zenekarokba, mint például Mackaye The Evans zenekara, amelyet Amy Farina dobos énekessel alakított. 2004ben Mackaye producerelte John Frusciante DC EP közép lemezét. Canty különböző dalokon dolgozott és basszusgitározott a Garland of House trióban, a Fugaziban gyakran előforduló Jerry Busher és Amy Domingues párossal, valamint basszusgitározott Mary Timony koncertjein. Ezenkívül szintén megjelent Bob Mould 2005-ös Body of Song albumán, valamint a 2008-as District Line albumon és turnéján. A Circle of Friends élő koncertek dvd-én is feltűnt. (?) Jelenleg a Burn to Shine DVD sorozaton dolgozik, amely a Trixie DVD-jével kezdődik. Ezenkívül a Deathfix zenekarban játszik Devin Ocampoval (Medications, Faraquet, Q and not U, Beauty Pill) Rich Morellel és Mark Cinerossal. Első albumuk 2013 februárjában fog megjelenni a Dischord Records által.
Lally két szóló albumot jelentetett meg There to Here és Nothing Is Underrater címmel. Ezenkívül még megjelenik a DC post-punker Decahedron debütáló albumán a Disconnection_Imminent-en. A Red Hot Chilli Peppers egykori és jelenlegi gitárosával John Fruscianteval és Josh Klinghofferrel zenélt együtt Ataxia név alatt. http://www.punknews.org/article/9690/ataxias-alright-tonight
Picciotto jelenleg producerként dolgozik leginkább a Blonde Redheaddel és a The Blood Brotherssel, valamint a The Ex zenekar tagjaival zenélt Welsben ausztriában a jazz fesztiválon.
Picciotto emellette társ producere valamint vendég gitárosa volt Vic Chesnutt legutóbbi albumán, az At The Cut-on, ezenkívűl 2009es Észak-Amerikai turnéján is elkisérte Chesnuttot. Egy lánya van Kathi Wilcoxtól ( Bikini Kill és The Frumpies)
2011 júliusában Minneapolis-i lemezkiadónál a Doomtree kiadott egy albumot amelyen a Fugazi és a keleti parti veterán rap együttes a Wu-Tang Clan dalait mash-upolták össze. Az album címe 13 Chambers lett míg a zenekaré Wugazi. Habár a Fugazi nem adta belegyezését a megjelentetéshez. Joe Lally-t megkérdezték a véleményéről, amire ő így reagált "I think they could’ve found better Fugazi pieces to sample with Wu-Tang guys rapping on it. I mean, it’s enjoyable, and I do appreciate it for the fact that somebody enjoys our music enough to bring it into that. But, you know, I don’t know. I guess I should shut up, because I suppose I’m about to run into these people at the Fun Fun Fun Fest festival and talk to them. But I’m afraid that is my opinion on it. It’s like, get better samples of our stuff, do better work."[28]
2012 szeptemberében Chris Lawhorn bejelentett egy kiadványt Fugazi Edits címmel. Az album 22 instrumentális dalt tartalmaz amelyet 90 különböző Fugazi dalból szedtek össze, az albumhoz Mackaye felhatalmazását kapták.
Élő koncertek[szerkesztés]
1987 és 2003 között, több mint 1000 koncertet adtak mind az 50 államban és a világ szerte. Több mint 800 koncert lett felvéve a zenekar hangmérnöke által. 2004től kezdve majd 2005ben folytatva az együttes kiadott egy 30 Cd-s Live Series lemez sorozatot, amely karrierük különböző pontjaiból származó koncerteket tartalmazott, amely a Dischord Records által lett árusítva (minek?) Folytatva az élő koncertek koncepcióját és fejlesztését a Fugazi 2011 december 1-jén elindított egy átfogó Live Series weboldalt a Dischord Records által (?), amely 130 koncertet tesz letölthetővé.[29]
Amíg az összes koncert professzionálisan volt masterelve a felvételek megőrizték a koncertek összes pillanatát, amelyet a zenekar úgy döntött hogy megtart és nem vág ki a felvételekből. Az énekes gitáros Guy Picciotto így nyilatkozott a New York Timesnak, Kedveltük ezt az ötletet, maradjon csak benne minden! There doesn’t have to be the idea that this is the great, golden document. It’s all there, and it’s not cleaned up. You get what you get.” A felvételek weboldalai a koncertek hanganygán kívűl még képeket és a jegyekképeit tartalmazza. Az egész karriert átívelő projektet, amit a Fugazi Live Series felvételek tartalmaznak kevés más zenekar mondhat még el, ilyen például a Grateful Dead és a Phish, ez a két együttes rendelkezik hasonló mennyiségű megvásárolható anyaggal.[29]
Zenei stílusok és hatások[szerkesztés]
Tagok[szerkesztés]
|
|
Idővonal[szerkesztés]
Diszkográfia[szerkesztés]
- Stúdióalbumok
| Év | Album | Kiadó |
|---|---|---|
| 1990 | Repeater | Dischord Records |
| 1991 | Steady Diet of Nothing | Dischord Records |
| 1993 | In on the Kill Taker | Dischord Records |
| 1995 | Red Medicine | Dischord Records |
| 1998 | End Hits | Dischord Records |
| 2001 | The Argument | Dischord Records |
Források[szerkesztés]
- ↑ Fugazi. TrouserPress.com. (Hozzáférés: 2012. augusztus 15.)
- ↑ Fugazi. Dischord.com
- ↑ Azerrad, p. 384.
- ↑ Azerrad, p. 385.
- ↑ Baker, p. 321.
- ↑ Azerrad, p. 386.
- ↑ Azerrad, p. 396.
- ↑ Azerrad, p. 398.
- ↑ Azerrad, p. 399.
- ↑ a b ^ a b c d Perlah, Jeff. "The Independent". Guitar World. March 2002.
- ↑ Azerrad, p. 403–404.
- ↑ Azerrad, p. 407.
- ↑ *Andersen, Mark, Mark Jenkins. Dance of Days: Two Decades of Punk in the Nation's Capital. New York: Akashic Books (2001). ISBN 1-888451-44-0 p. 304
- ↑ a b c Perlah, Jeff. "The Independent". Guitar World. March 2002.
- ↑ Freidman, p. 52.
- ↑ Norman 1993
- ↑ Red Medicine : Fugazi : Review : Rolling Stone. www.rollingstone.com. (Hozzáférés: 2009. március 3.)
- ↑ Guy Picciotto of Fugazi:The Argument (2001): Interview. Morphizm. Morphizm. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ Crane, Larry. "Fugazi: Brendan Canty & Guy Picciotto on the Recording Process". TapeOp Magazine. February 1999.
- ↑ Chanko, Chip: Interviews:Fugazi. Pitchfork, 2002. (Hozzáférés: 2009. március 19.)
- ↑ a b Perlah, Jeff. (2005). Brendan Canty. Modern Drummer Magazine.com. Retrieved 4/28/11.
- ↑ Berger, Arion. Fugazi The Argument Rollingstone.com. Retrieved 4/28/11.
- ↑ Kellman, Andy: allmusic ((( Steady Diet of Nothing > Review ))). (Hozzáférés: 2010. március 17.)
- ↑ Freidman, p. 11.
- ↑ Freidman, p. 12.
- ↑ Brendan Canty discusses Fugazi hiatus, "Burn to Shine" and new projects. Punknews.org. (Hozzáférés: 2011. július 15.)
- ↑ Approaching Oblivion: Ian Mackaye Interview (Minor Threat, Fugazi, Dischord Records). Approachingoblivion.blogspot.com, 2011. március 22. (Hozzáférés: 2011. július 15.)
- ↑ a b Interview: Joe Lally. A.V. Club Chicago, 2011. november 10. (Hozzáférés: 2011. november 10.) http://www.avclub.com/chicago/articles/joe-lally,64410/
- ↑ a b Fugazi Rises Again, In Online Archive. New York Times, 2011. november 25. (Hozzáférés: 2011. november 28.)