Szerkesztő:Cervinus Teátrum/piszkozat
A színház 2000 januárjában alakult meg Weöres Sándor Regionális Színház néven. Majd a magyarországi szlovák nemzetiség számára 2004-től működik önálló színházként is Cervinus Teátrum néven Szarvason.
Az elmúlt évek során, a Cervinus Teátrum egy folyamatosan működő, repertoár jellegű színházzá vált, és meghatározó része lett a magyarországi nemzetiségi színjátszásnak és remélhetőleg, a hazai színházi életnek is. Eddigi előadásaink sajátos formában jelenítették meg a magyarországi szlovák nemzetiség gondolkodását, életérzéseit, igyekeztek feldolgozni különleges hagyományvilágát és zenei kultúráját.
Előadásai mind egységesebb formát, önálló arculatot öltenek. A közönség visszajelzésein túl immár egyre jelentősebb szakmai sikereket érünk el, így 2008 februárjában elnyertük Daniela Kapitanova: Temető-könyv című darabjával az Arcusfest Nemzetiségi Színházi Találkozó fődíját valamint a legjobb díszlet-, és jelmezterv díját is, majd 2009 márciusában Tolnai Ottó: Bayer-aszpirin c. darabjával a legjobb rendezés díját. Kezdeményezésünk eredményeként 2008 novemberében Budapesten megalakítottuk a Magyarországi Nemzetiségi Színházi Szövetséget, színházunk megbecsülése képpen szarvasi székhellyel. A színházi szakma fokozódó érdeklődését és elismerését jelzi, hogy alapító tagja lettünk - az elsősorban a vidéki színjátszást erősítő -Magyar Teátrumi Társaságnak. Előadásainkat szlovák nyelven is játsszák. [1]
Darabjaink[szerkesztés]
Angyal, avagy az Igazság[szerkesztés]
Ivan Holub: Angyal, avagy az Igazság Szatírikus vígjáték két részben
Szereplők: Lemrowitch, a férfi, akinek egyszerűen nincs szerencséje Bocsárszky Attlia Klára, a süket felesége, aki már pálcát tört felette Dósa Zsuzsa Alica, Klára szemfüles húga, néma, de nem süket Lenka Bariliková Pap, egy ember, akit kétségek gyötörnek Culka Ottó Angyal, a lelki lényeg nemtelen hírnöke Varga Viktor
A szarvasi Cervinus Teátrum 2010 első bemutatójának szerzője Iván Holub, a mai szlovák drámairodalom egyik legizgalmasabb szerzője, akit a magyar közönség már több darabja révén ismer. Az abszurd helyzeteket, váratlan fordulatokat rengeteg humorral és kiváló karakterek ábrázolásával teszi igazán szórakoztatóvá, egyben maivá az előadás. Akár egy klasszikus francia komédia formálódik előttünk, hétköznapi életünk kifordított családi életképe – kissé torzultan, de azért figyelmeztető rajzot formálva szemünk elé.
A főhősnek egyszerűen nincs szerencséje: az árvíz elvitte házukat, két éve munkanélküli és a nőkkel is csak gondjai vannak. Ráadásul elütött egy Angyalt. Felesége, bár süket, de már pálcát tört fölötte, akinek húga néma, de nem süket. Ebbe az idillinek egyáltalán nem mondható családba zuhan az Angyal. És ahol van egy angyal, ott egy papnak is szerepelnie kell; csak hát őt meg a kétségek gyötrik. Mi hát a megoldás, avagy mi az Igazság?
A hold útja elkísér[szerkesztés]
Típus: Táncszínház Az előadás Tessedik Sámuel életútját vonja párhuzamba egy város, Szarvas városának polgárosodási folyamatával, három évszázad fejlődését átívelve. A formanyelvi útkeresés egyszerre ötvözi a folklór tiszta, autentikus mozgás-, és táncrendszerét a zene és ének elemeivel, párhuzamba vonva a színészi játék és a megfogalmazott gondolatok verbális, színházi eszközeivel. Egy különleges életút megjelenítése formálódik az előadásban a zene, a tánc és a színészi játék sajátos, egyidejű rendszerében.
Tessedik szerepében: Derzsi György
Érkezés[szerkesztés]
Monodráma „… az én életpályámnak Isten segedelmével nemsokára vége leend. Hogy számításaikban, amikor homokos edényeikben fölrajzolják e földet, ne csak egy vonás, semmit sem szóló vonal legyen ez nép hazája, hanem vár, hitek vára, ige otthona… Mert hit és egyezség nélkül oly gyönge az ember, mint lópata nyomán fölszálló por, és az első fuvallat elszórja a világban…“
Első alkalommal született színházi dráma Tessedik Sámuelről, aki korának meghatározó szellemisége volt, egyben Szarvas késői történelmének talán legnagyobb alakja. Az előadás témája a halál előtti visszatekintés életének sorsfordító pillanataira, mindennapos küzdelmeire, harcaira, érték- és hazateremtő szándékaira, hitünk megerősítésére. Tessedik szerepében: Derzsi György
Bayer-Aszpirin[szerkesztés]
Tolnai Ottó: Bayer-Aszpirin Színházi játék -szabad versben egy részben
A Nő: Dósa Zsuzsa
Egy negyven-körüli Nő hétköznapi passiójátéka – gondokkal, kapcsolatokkal, és mindazzal a probléma-halmazzal, mely az egyedit általánosítja és az általánost különös és sajátos korrajzzá varázsolja. Tolnai Ottó, a délvidéki /Vajdasági/ magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alakja ebben a darabjában különös kísérletet tesz, hogy a színpadi formát és nyelvezetet megújítsa. Keresi a lehetségest, a szó ereje mögé húzódó személyes hangot. Játszik a kimondott gondolatok legbensőbb akusztikájával – mint ahogy a darab szlovák fordítása is újszerű eszközt jelent színházunk útkeresésében, a magyar irodalom sajátos szlovák közvetítésében.
A Vagina Monológok[szerkesztés]
Eve Ensler: A Vagina Monológok /Nagyszínpadi előadás/
Szereplők: Dósa Zsuzsa Janisch Éva Zsemlye Flóra
Az amerikai írónő darabja – mely különleges szerkesztés mellett, sajátos monológok egymáshoz illesztéséből formálódott, határozott és erős indulatokkal követeli a nyílt őszinte megbecsülését a nőknek. Ösztönök és érzelmek, lehetőségek és jogok mind-mind egy szókimondó, őszinte és különös színjátéknak, életünknek részei.
Az előadás 16 éven felülieknek szól.
„A szív megbocsát, gyógyul és gyógyít, megváltoztatja az alakját, magába fogad. Kitágul és kienged… Értünk fáj és megfeszül értünk, meghal értünk… és vérzik, vérzik értünk e bajos, csodás világban. Ahogy a vagina is.“