Szemnonok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szemnonok (vagy szennonok, latinul semnones, sennones) nyugati germán népcsoport, a markomannok, hermundurok, kvádok és szvébek rokonai. (Nem azonosak a longobárd szenonokkal.)

Cornelius Tacitus említi először őket, amikor az Elba és az Odera közti eredeti lakhelyükről Dél-Türingia környékére költöztek. Caracalla idejéig nem lépték át a római határt, később a Boden-tóig vonultak. Ekkortól az alemannok néppé alakulásában játszottak szerepet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904. 

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap