Szegedi Szimfonikus Zenekar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Szegedi Szimfonikus Zenekar a Dél-alföld legjelentősebb zeneművészeti együttese.

Előtörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi zenekar története a XVIII. századra nyúlik vissza. Mai értelemben vett szimfonikus zenekarként a XIX. század végétől több-kevesebb megszakítással működik különböző szervezeti keretekben és elnevezésekkel. Az együttes élén a II. világháború végéig egy évtizeden át a fiatal Fricsay Ferenc állt, és ezekben az években olyan nagyságok is megfordultak karmesteri pódiumán, mint Willem Mengelberg, Erich Kleiber, vagy az operáját dirigáló Pietro Mascagni.

Története, tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szegedi Szimfonikus Zenekar néven a legendás karmester és zeneszerző, Vaszy Viktor 1969-ben önálló intézménnyé szervezte az együttest, amely a helyi koncertélet bázisa és emellett folyamatos szereplője a nemzetközi pódiumoknak. E zenekar jelenti az operajátszás alapját az ország második legnagyobb operatársulatánál, a Szegedi Nemzeti Színházban. Az új szervezeti keret nyújtotta lehetőségekkel élve a zenekar az operai feladatok magas szintű ellátásán túl – elsősorban vezető karmesterei munkája révén – jelentős koncertzenekarrá fejlődött. Az alapító-karnagyot követve 1975-től Pál Tamás, 1983-tól Oberfrank Géza, 1989-től egy rövid időre ismét Pál Tamás, majd 1991-től 1999-ig Acél Ervin állt a zenekar élén. 1999-től 2008-ig az együttes igazgató karmestere Gyüdi Sándor volt, majd 2008-ban, a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójává történt kinevezésekor az intézményvezetői és a szakmai vezetői megbízatás kettévált: a zenekar igazgatója Baross Gábor lett, Gyüdi Sándor azóta vezető karmester és művészeti vezető.

Vezető karmesterein kívül mindig is jelentős vendégművészek álltak a zenekar karmesteri dobogóján (Lamberto Gardelli, Carlo Zecchi, Roberto Benzi, Karl Richter, Libor Pešek, Dimitrij Kitajenko, Renato Palumbo, Günter Neuhold, Ferencsik János, Kórodi András, Erdélyi Miklós, Lukács Ervin, Fürst János, Vető Tamás stb.), szólistaként a nemzetközi élvonal és a magyar művészek legjava rendszeres meghívott. Az együttes szinte egész Európát bejárta, emellett a kilencvenes években nagy sikerrel mutatkozott be Tajvan, Szingapúr és Brazília közönsége előtt. Lemezei a Hungaroton mellett olasz, spanyol, német, dán, belga, angol és amerikai cégeknél jelentek meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hivatalos honlapja: Szegedi Szimfonikus Zenekar
  • Szegedi Muzsikusok - Írások a város szimfonikusainak évtizedeiből, 1919-1969-2009, kiadó: Szegedi Szimfonikus Zenekar, Szeged, 2009.