Szalay Zoltán (restaurátor)
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Szalay Zoltán (Budapest, 1924–) magyar restaurátor, egyetemi docens.
Élete
Az asztalossegédi vizsga letétele után elvégezte az Országos Iparművészeti Iskola szobrász szakát. A Szegedi Tanárképző Főiskolán először biológia-kémia általános iskolai tanári oklevelet, majd a József Attila Tudományegyetemen középiskolai biológiai tanári oklevelet szerzett. Közben elvégezte a Faanyagvédelmi szakelőadói tanfolyamot.
1947-től szerződéses alkalmazott (restaurátor) a Néprajzi Múzeumban. Megtervezi a múzeum restauráló műhelyét, melynek 1961-ig volt vezetője. 1961-ben félállással áthelyezték a Központi Múzeológiai Technológiai Csoporthoz (KMTCS), ahol egy év múlva teljes állást kapott.
1963-tól óraadó tanár a Képzőművészeti Főiskolán, 1973-tól egyetemi adjunktus, 1980 óta egyetemi docens.
A Magyar Képzőművészeti Főiskolán az általános restaurátor szakot vezette nyugdíjazásáig, nappali tagozaton faanyagtant oktatott. Tagja a Képző és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
1962-től folyamatosan a KMTCS-nél és jogutódjánál dolgozott nyugdíjazásáig.
1961-74 között főrestaurátorként irányította és maga is végezte a Technológiai Csoportnál folyó gyakorlati restaurálás munkát. 1974-től 1987-ig a Restaurátor Osztály vezetője, szakmai irányítója. 1994-ig félállásban egyetemi docens, a Tárgyrestaurátor szakot vezette.
Munkássága
Munkássága meghatározta Magyarországon a néprajzi tárgyak, üveg, bőr, vízzel telítődött ásatási faanyagok, borostyánkő, régészeti textil, festett zászló, freskó és mozaikrestaurálását, bevezette a restaurálás terén a fameghatározást, a múzeumi gomba és rovarkártevők azonosítását, valamint a korszerű metakrilát anyagok használatát. Az említett témakörökben számos publikációja készült, amelyek a Múzeumi Műtárgyvédelem köteteiben megjelentek.
Kulcsszerepet vállalt a restaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok joggal tekintik tanítómesterüknek. Munkássága megalapozta a magyar restaurálás nemzetközi szintre emelését, elismerését.
Nyugdíjazása után az oktatás mellett a gyakorlati restaurálást is tovább folytatta.[1]
Kitüntetések
- 1955 és 1968 Kiváló dolgozó
- 1984 Móra Ferenc-emlékérem
- 1988 Munka Érdemrend bronz fokozat
- 2003 Balázsy Ágnes-díj
- 2004 Ferenczy Noémi-díj
Jegyzetek
- ↑ Műtárgyvédelem 22. szám (1993)
