Szalay Zoltán (restaurátor)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Szalay Zoltán (Budapest, 1924–) magyar restaurátor, egyetemi docens.

Élete[szerkesztés]

Az asztalossegédi vizsga letétele után elvégezte az Országos Iparművészeti Iskola szobrász szakát. A Szegedi Tanárképző Főiskolán először biológia-kémia általános iskolai tanári oklevelet, majd a József Attila Tudományegyetemen középiskolai biológiai tanári oklevelet szerzett. Közben elvégezte a Faanyagvédelmi szakelőadói tanfolyamot.

1947-től szerződéses alkalmazott (restaurátor) a Néprajzi Múzeumban. Megtervezi a múzeum restauráló műhelyét, melynek 1961-ig volt vezetője. 1961-ben félállással áthelyezték a Központi Múzeológiai Technológiai Csoporthoz (KMTCS), ahol egy év múlva teljes állást kapott.

1963-tól óraadó tanár a Képzőművészeti Főiskolán, 1973-tól egyetemi adjunktus, 1980 óta egyetemi docens.

A Magyar Képzőművészeti Főiskolán az általános restaurátor szakot vezette nyugdíjazásáig, nappali tagozaton faanyagtant oktatott. Tagja a Képző és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.

1962-től folyamatosan a KMTCS-nél és jogutódjánál dolgozott nyugdíjazásáig.

1961-74 között főrestaurátorként irányította és maga is végezte a Technológiai Csoportnál folyó gyakorlati restaurálás munkát. 1974-től 1987-ig a Restaurátor Osztály vezetője, szakmai irányítója. 1994-ig félállásban egyetemi docens, a Tárgyrestaurátor szakot vezette.

Munkássága[szerkesztés]

Munkássága meghatározta Magyarországon a népraji tárgyak, üveg, bőr, vízzel telítődött ásatási faanyagok, borostyánkő, régészeti textil, festett zászló, freskó és mozaikrestaurálását, bevezette a restaurálás terén a fameghatározást, a múzeumi gomba és rovarkártevők azonosítását, valamint a korszerű metakrilát anyagok használatát. Az említett témakörökben számos publikációja készült, amelyek a Múzeumi Műtárgyvédelem köteteiben megjelentek.

Kulcsszerepet vállalt a restaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok képzésének kialakításában, megszervezésében és oktatásában. A tárgyrestaurátorok joggal tekintik tanítómesterüknek. Munkássága megalapozta a magyar restaurálás nemzetközi szintre emelését, elismerését.

Nyugdíjazása után az oktatás mellett a gyakorlati restaurálást is tovább folytatta.[1]

Kitüntetések[szerkesztés]

  • 1955 és 1968 Kiváló dolgozó
  • 1984 Móra Ferenc-emlékérem
  • 1988 Munka Érdemrend bronz fokozat
  • 2003 Balázsy Ágnes-díj
  • 2004 Ferenczy Noémi-díj

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Műtárgyvédelem 22. szám (1993)