Szalay Károly (színművész, 1874–1926)

Szalay Károly
Született	1874. április 15. Pécs
Elhunyt	1926. május 26. (52 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	színész
Sablon • Wikidata • Segítség

Szalay /Szekeres/ Károly (Pécs, 1874. április 15. – Budapest, 1926. május 26.) színész, színházi ügyelő.

Életútja

Szalay Károly és Misetics Anna fiaként született. A színipályára Somló Sándor, a színiakadémia igazgatója nevelte, 1898-ban végezte Solymosi Elek színi-iskoláját. Mezei Kálmán színtársulatához szerződött Nyitrára, azután Makó Lajoshoz Debrecenbe, majd 1897-ben a szegedi színház tagja lett. Előbb ifjú szerelmeseket játszott, később a jellem és társalgási szerepkörbe lépett, aztán ügyelő lett és mint ilyen került föl a Népoperához, 1911-ben. Mint pontos, lelkiismeretes ügyelőt 1921-ben a Renaissance Színház is meghívta, onnan egy év után a Vígszínház szerződtette. Szalay élete végéig ügyelösködött a színpadon, csak néhanapján játszott el egy-egv kis szerepet, így például Bakonyi Károly Sárga kesztyű című darabjában. Színdarabokat is írt, főként népszínműveket, amelyek közül egyet-kettőt a vidéki színházakban színre is hoztak. Munkás életének minden napját a színpadon töltötte el, amelynek dalos világában halála előtt három héttel lett beteg. Akkor bevitték a Rókus-kórházba, de segíteni már nem lehetett rajta. Halálát cukorbaj okozta. Felesége Schilling Olga Lucia Ágnes volt.

Színművei

• Erdős Julcsa, népszínmű, 3 felv. 1908. december 15-én adták elő Szegeden.
• Uj élet, társadalmi színmű. 3 felv. A Nemzeti Színház Mészáros-pályázatán dicséretet nyert.

Források

• Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár)
• Esti Kurir, 1926. május 28., 13. old.
• Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában