Szakács Ödön
| Szakács Ödön | |
| Született | Sziebig Ödön 1912. szeptember 20. Bacalár |
| Elhunyt | 1983. október 13. (71 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | házelnök (1968–1980) |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (24/3-1-2)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szakács Ödön, dr. (Bacalár, 1912. szeptember 20. – Budapest, 1983. október 13.) magyar jogász, a Legfelsőbb Bíróság elnöke.
Életpályája
Egy Hunyad megyei kis faluban született, amelyet az első világháború után Romániához csatoltak. Eredeti családneve Sziebig; nevét 1949-ben változtatta Szakácsra.
1935-ben és 1936-ban Kolozsvárott szerezte meg előbb a jogtudományi, majd az államtudományi doktorátust. 1936-tól ügyvédjelölt volt Borossebesen, 1940-től bírósági fogalmazó, majd táblai jegyző Nagyváradon. 1943-ban tett bírói vizsgát. Járásbírónak nevezték ki 1944-ben Érmihályfalvára.
A román hadsereg tagjaként érkezett Magyarországra. A hatalomváltás után a magyar hadseregben szolgált. Hadifogságból 1945 novemberében tért vissza. Feleségével Magyarországra költöztek. Szakács Ödön továbbra is bíróként működött: 1945-ben Makón, 1947-ben Szegeden volt bíró, majd 1950-ben Szegeden felsőbírósági bíró. 1951-ben járásbírósági elnök Csongrádban. 1951 és 1953 között Debrecenben, 1953 és 1956 között Szegeden volt megyei bírósági elnök. 1956. január 15-től az Igazságügyminisztérium büntetőjogi osztályát vezette. 1957-ben a Fővárosi Bíróság elnöke lett. Az ország legjelentősebb elsőfokú bíróságának élén egyértelmű felelősség terheli a forradalom utáni megtorlás irányításában.
1962-ben a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé nevezték ki; büntetőügyekkel foglalkozott. 1965-ben az elnök általános helyettese. 1968-ban az Országgyűlés a Legfelsőbb Bíróság elnökévé választotta; e tisztségét egészen 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig betöltötte be. Tagja volt a Polgári törvénykönyv, a Büntető törvénykönyv törvényelőkészítő bizottságnak. Éveken át a Bírósági határozatok című szaklap felelős szerkesztőjeként is támogatta a bírói ítélkezés elvi irányítását.
Társadalmi szerepvállalása
1973-tól a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (AIDP) magyar tagozatának az elnöke volt.
Díjai, elismerései
- Munka Érdemrend (1955)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1960, 1972)
- Szocialista Magyarországért Érdemérem (1980)
Jegyzetek
Források
További információk
- archivum.mtva.hu (fényképek)
- Zinner Tibor: A kádári megtorlás rendszere. Hamvas Intézet, Budapest, 2001.
- Zinner Tibor: Utak és tévutak. A XX. századi magyar felsőbíráskodás káderpolitikájában ’56 után. In Bódiné
- Dr. Beliznai Kinga: A Kúria és elnökei III. HVG–ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 161–254.
- Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez IV. Szerkesztők: Dr. Szabó Győző, Dr. Horváth Ibolya, Dr. Zinner Tibor, Dr. Solt Pál, Dr. Zanathy János. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Rt., Budapest, 1995. 1058.