Ugrás a tartalomhoz

Szakközépiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Juhász Laura Magnuska (vitalap | szerkesztései) 2021. február 19., 15:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Kijavítottam 2 hibát)
A magyar közoktatás rendszere

Szakközépiskola korábban az alapfokú oktatás (általános iskola) befejezését követő középszíntű szakmai képesítést adó oktatási intézmények összefoglaló elnevezése.

Magyarországon a nemzeti köznevelésről szól törvény 2016. szeptember 1-től [1] a középfokú szakoktatásnak 3 intézményi formáját határozta meg:

  • szakgimnáziumok (amelyet 2016 előtt szakközépiskolának neveztek)
  • szakközépiskolák (2016 előtt szakmunkásképzőnek neveztek)
  • szakiskolák (közbeszédben OKJ képzésnek hívják).[2]

A szakoktatás története Magyarországon

1908. a miskolci Berzeviczy Gergely Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola az ország egyik legrégebben működő középfokú kereskedelmi iskolájának épülete.

Magyarországon a céheket az 1872-es ipartörvény szüntette meg. Ez és az 1868-as népiskolai törvény előírta, hogy a kereskedők és az iparosok inasaikat tanonciskolába járassák. 1884-ben módosított és kiegészített törvény értelmében tanoncnak csak 12 életévüket betöltött a tanköteles koron túli tanulókat lehetett felvenni. A tanonciskola heti 11 óra általában esti tanulást biztosított. A törvény azt is előírta, hogy minden település ahol minimum 50 tanonc él köteles tanonciskolát állítani. A tanonciskolában hétköznapokon közismeretei tárgyakat oktattak vasárnap pedig rajzot és hittant. A millennium évére a tanonciskola állítási kötelezettségének minden olyan magyar település eleget tett ahol több mint 50 tanonc volt.

Az első világháborút követően a magyar oktatásügy a maihoz hasonlóan többszintű szakoktatást valósít meg. Első szintet az ismétlőiskolák, tanonciskolák jelentik. A második szintet a különböző ipari- kereskedelmi- és agrárszakiskolák adják, míg a felsőoktatás előtti szintet a felsőipariskolák. A tanonciskoláknak a települések adottságait is figyelembe véve különböző formái voltak. az általános tanonciskolák, általános tanonciskolák szakoktatással, és szakirányú tanonciskolák. A tanonciskolákban a szakmai ismereteket a mesterektől kapták a tanulók míg közismereti tárgyakat a helyi, községi, városi népiskolákban oktattak számukra heti 9 órában. A középfokú szakiskolákban az oktatás iskolai keretek között zajlott szakszerű elméleti képzéssel és rendszeres műhelygyakorlatokkal.

A dorogi Zsigmondy Vilmos Gimnázium és Informatikai Szakközépiskola épülete épült 1969.

A második világháború után 1949-ben létrejön a Magyar Népköztársaság amelynek egyik legelső törvénye az 1949 évi szakmunkástörvény. A háborús újjáépítés és az erőltettet iparosítási program miatt a korábbinál sokkal több szakmunkásra volt szükség és az állami nagyipar döntővé válásával a szakmunkások munkakörülményei is gyökeresen megváltoztak. Egymás után épültek az ország ipari városaiban az új szakmunkásképző intézetek. Az oktatást központosították és az új szakmunkásképzést egyre több szakmára terjesztették ki. 1961-ben már több mint 300 szakmában folyt szakmunkásképzés. A szakmák eltérő ismeretanyagához igazodva a nagyobb tudásanyagot igénylő szakmák oktatása úgy nevezett emelt szintű szakmunkásképző iskolákban történt. Ezt a spontán differenciálódást 1975-ben rendeletben szüntették meg és 1975-től egységes központi tanterv szerint oktatták minden magyar iskolában a közismereti és az elméleti tárgyakat.

A szakmunkásképzés mellett 1951-ben létrehozták a mai szakgimnáziumi rendszernek megfelelő technikumokat. A technikumok 1969-ben átalakultak szakközépiskolává. A szakközépiskolák a technikumokkal ellentétben lehetővé tették a szakmunkás vizsgával összekapcsolt érettségi letételét és így lehetővé tették a felsőoktatásba történő belépést. A technikumi képzés 1973-ban megszűnt. Pontosabban, a jelenlegi szabályokkal teljesen megegyező módon, a szakközépiskola elvégzését követő egy éves tanfolyam keretében lehetett technikusi oklevelet szerezni. Ez nem váltotta be a hozzáfűzött elvárásokat, ezért 1985-ben ismét megnyitották a technikumokat.

A rendszerváltást követően a szakképzés rendszerét az 1993. évi LXXVI. törvény alakította át a megváltozott gazdasági és politikai feltételeknek megfelelően. Ez a törvény meghatározza a szakképesítést adó intézményeket úgy mint: szakközépiskola, szakmunkásképző iskola és szakiskola és munkaerőfejlesztő és -képző központ. Ezzel egy időben kiadásra került az első Országos képzési jegyzék. Ez tartalmazza állam által elismert szakképesítéseket.[3] Időközben átalakul a magyar társadalom, könnyebbé válik a felsőoktatásba történő bejutás és ez a gimnáziumok irányába tolja el a középiskolai tanulók arányát. Fokozatosan világossá válik, hogy egyre kevesebben kívánnak a szakoktatásban részt venni. Ezt a tendenciát észlelve születik meg a ma érvényes 2011. évi CXC. törvény.

Szakgimnázium

Az általános iskolát sikeresen teljesítő gyermekek 9-12. évfolyamon az egységes kerettanterv szerinti közismereti képzés mellett szakmai elméleti és gyakorlati oktatásban vesznek részt. A "normál" gimnáziumhoz képest az a különbség, hogy kettő helyett csak egy idegennyelvi tantárgy van, és emelt óraszámban vannak a szakmai elméleti és gyakorlati tantárgyak. A diákok a 12. évfolyam végén szakmai érettségit tesznek. Ezután még egy évig tanulhatnak, és technikusi képesítést szerezhetnek.   

Szakközépiskola

A szakközépiskolákban három év után a tanulók szakmai vizsgát tehetnek. Akik igénylik további két év alatt lehetőséget kapnak, hogy felkészüljenek az érettségire. Az állami fenntartású - Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásában működő - szakközépiskolák szakképzési centrumok alá tartoznak. A centrumok önálló költségvetési szervként funkcionálnak. Megyénként maximum 3, Budapesten maximum 10 szakképzési centrum lehet. A szakközépiskolákban a közismereti oktatással párhuzamosan rögtön a kilencedik évfolyamtól kezdődően ágazati képzés is zajlik.

Szakiskola

A szakiskola elnevezés azokra az intézményekre vonatkozik, amelyek a 14. vagy 15. életévüket betöltött sajátos nevelési igényű tanulókat készítik fel szakmai vizsgára, és emellett a munkába álláshoz, az életkezdéshez szükséges ismereteket nyújtanak.

Források

  1. 2015. évi LXV. törvény a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény módosításáról
  2. Országgyűlés. 10, 11, 11/A, 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről (magyar nyelven) [2011. december 29.]. Hozzáférés ideje: 2017. december 6.  2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről.
  3. Országgyűlés. 10, 11, 11/A, 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről (magyar nyelven) [1993. július 21.]. Hozzáférés ideje: 2017. december 6.  1993. évi LXXVI. törvény a szakképzésről

További információ