A szentek és ereklyéik tisztelete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Milei.vencel (vitalap | szerkesztései) 2017. augusztus 16., 10:25-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Új oldal, tartalma: „A '''szentek kultusza''' vagy tisztelete a hivatalosan szentté avatott személyek tisztelete. A római katolikus és…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

A szentek kultusza vagy tisztelete a hivatalosan szentté avatott személyek tisztelete. A római katolikus és görög ortodox álláspont szerint a szentekhez, mint az Istennél közbenjárókhoz kell folyamodni és képeiket, ereklyéiket tiszteletben kell részesíteni. A protestáns nézet alapján a szentek, képek és ereklyék mindenfajta tisztelete kivétel nélkül elvetendő, mert ellenkezik a Szentírás tanításával. [1]

A legrégebbi egyház az emberek kultusza ellen látszik szólni [2] és a protestantizmus Istent a tisztelet egyedüli tárgyává teszi, a katolicizmus azonban szenteket, vagyis elhunyt személyeket is tisztel, akiknek rendkívüli adottságaik voltak, és akikről feltételezik, hogy az Istennel való közeli kapcsolatuk révén közbenjáróként szerepelhetnek nála. Ezt a tiszteletadást mint az Isten közvetett tiszteletét fogják fel, és „veneratió”-nak vagy „cultus duliae”-nak hívják. Valamennyi angyalnál és szentnél magasabban áll Szűz Mária mint istenanya, aki az eredeti bűn szeplője nélkül fogantatott, és a mennyben érdemeivel és dicsőségével az összes angyalt, szentet, boldogot megelőzi, és a legnagyobb közbenjárói hatalommal rendelkezik. Ezért neki különösen „magas tisztelet” (cultus hyperduliae) jár. [1]

A Tridenti zsinat 25. ülése így fogalmazta meg:

Oktassák ki a híveket, a szentek közbenjárását, segítségül hívását, az ereklyék tiszteletét és a szentképek törvényes használatát illetően, és tanítsák meg őket arra, hogy a Krisztussal együtt uralkodó szentek felajánlják az Istennek imádságaikat az emberekért, valamint hogy jó és hasznos dolog esdekelve segítségül hívni őket, és imáikhoz, támogatásukhoz és segítségükhöz folyamodni [3]



Jegyzetek

  1. a b Az öt világvallás
  2. Ap. Csel. 10, 25, skk ; Kol. 2, 18; Jel. 19, 10; 22, 8
  3. http://www.depositum.hu/relikvia.html

Forrás

  • Vallástörténeti kislexikon, szerk: Gecse Gusztáv, Kossuth Könyvkiadó, 1975
  • Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980
  • Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III., Osiris Kiadó
  • Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története, 1979
  • Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás, 1977
  • Ralph Edward Woodrow: Babilon misztériumvallása, 1992
  • Dr. Félegyházy József: Az egyház a korai középkorban. Bp., 1967, Szent István Társulat
  • Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története, Bp., 1987, Ecclesia
  • Verbényi István, Arató Miklós: Liturgikus lexikon, 1989, Ecclesia
  • Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve, 2000, Osiris
  • Pallas Nagylexikona