Emanáció
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
Az emanáció egy filozófiai és teológiai fogalom. A latin szó jelentése: kiáramlás, kifolyás, kiömlés, kiszivárgás.
A filozófia bizonyos rendszereiben ama gondolat jelzése, hogy a világ dolgai mind egy legfelsőbb valónak kisugárzása, kifolyása. A legfőbb princípiumból, létezőből, ősokból, mint forrásból az alacsonyabb rendű dolgok lépcsőzetesen haladva jönnek létre. Maga a legfőbb való ezáltal nem merül ki, nem csökken lényegében, s ahogy a világosság fénye minél messzebbre távozik forrásától, annál gyöngébbé válik, úgy a világ dolgai is a tökéletesség különböző fokain állanak, legalul az anyag, s az erkölcsi gonoszság. Ez a tanítás Keletről származik, az ókori káldeusoknál és perzsáknál mint átalakulása a napimádásnak, onnét hatolt az újplatonikus filozófiába, később a keresztény gnosztikusok világnézetébe. A kabbalában is találkozunk az emanatizmussal.
A keresztény teológiában az emanáció a teremtés szinonimájaként használható, az ősok maga Isten. Ez az elgondolás azonban azt sugallhatja, hogy a világ szükségszerű. és a szellemi, illetve anyagi szubsztanciák mind Istenből áradnak ki. Az Egyház ezért elítélte az emanációt.
Jegyzetek és hivatkozások
- http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/031/pc003155.html#5 Pallas Nagylexikon
- Kránitz Mihály, Szopkó Márk: Teológiai kulcsfogalmak szótára
