Jóga-szútrák

A Jóga-szútrák című mű (szanszkrit: योगसूत्र) 196 ind szútrát tartalmaz. A jógá rendzserének az egyik fő, klasszikus és legeredetibb forrásszövege.

A szútra szó „fonalat", jelen vonatkozásban tehát „vezérfonalat" jelent. Így nevezték a régi Indiában azokat a tömör, rövidre fogott, sűrített tartalmú szövegeket, aforizmákat, amelyek nem ismertették kimerítően a tárgyat, hanem csak segédeszközül, irányításul és emlékeztetőül szolgáltak a tanító mesternek, a gurunak, amikor élőszóval oktatta tanítványait. A Jóga-szútrákat viszont éppen rendkívül tömör, sűrített volta miatt, nagyon nehéz helyesen tolmácsolni, éppen ezért sok jógában jártas mester kommentárja született meg hozzá (pl. Szvámí Vivékánanda kommentárja).

Keletkezése

A hagyomány szerint Patandzsali hindu bölcs írta, de ez legfeljebb összefoglalás lehetett, mivel maga a tan és a rendszer már évszázadokkal előbb ismert volt Indiában. Az indiai művek keletkezésének korát rendkívül nehéz megállapítani, könnyen tévedhetünk néhány évszázadot is, mert a régi hinduk nem törődtek az évszámadatokkal: ilyen értelemben még a történetírást is elhanyagolták. Általánosan elfogadott nézet szerint a mű minden bizonnyal Krisztus után jött létre, feltehetőleg 400 körül. Akárki írta le a Jóga-szútrákat, s akármikor keletkeztek ezek, annyi kétségtelen, hogy a Jógatan már a Buddha születését megelőző időkben ismeretes volt Indiában és a buddhizmus is átvette. A Patandzsalinak tulajdonított szöveget csak a legutóbbi, vagy legmegfelelőbb összefoglalásnak lehet tekinteni. Az is bizonyos, hogy aki írta, az tökéletesen otthonos volt a Jóga minden ágazatában és személyes tapasztalatokon, átélésen keresztül tett szert ismereteire.

Hivatkozás

• Baktay Ervin: A diadalmas jóga