Silbiger-ház (Miskolc, Széchenyi utca 52.)
| Silbiger-ház | |
 | |
| Település | Miskolc |
| Cím | Széchenyi utca (52.) |
| Hasznosítása | |
| Felhasználási terület | ház |
| Elhelyezkedése | |
 Silbiger-ház
Pozíció Miskolc térképén
| |
 é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 11″Koordináták: é. sz. 48° 06′ 09″, k. h. 20° 47′ 11″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Silbiger-ház témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Silbiger-ház Miskolcon, a Széchenyi utca 52. szám alatt áll, és 1880–1888 között épült. Műemlék.
Története[szerkesztés]
A Silbiger-ház 1880–1888 között épülhetett, és nevét Silbiger József posztó- és gyapjú-kelme nagykereskedőről kapta. A ház építési dokumentációja nem maradt meg, ezért az építés körülményeiről nem sok mindent lehet tudni. Az azonban ismert, hogy itt, az épület egyik udvari épületében, a keleti oldalon működött 1888-tól a Wilhellm Henrik és Jenei Soma által alapított első miskolci telefonközpont. 1900-ban a távközlés állami tulajdonba került, és a telefonközpont átköltözött a Deák (ma Déryné) utcába. A központ elhelyezkedésével kapcsolatban némi ellentmondás mutatkozik Wilhellm Henrik egyik későbbi, 1930-as nyilatkozata miatt: „A központ a Széchenyi utcán, a Silbiger-féle házban volt, és a központba, miután akkor még a ház nem volt átalakítva, az utcáról lépcsőn kellett felmenni.” Ez talán úgy lehet értelmezni, hogy a telefonközpont a Takarékpénztár helyén volt, ahova (valószínűleg néhány) lépcsőn lehetett felmenni, és maga a központ – ha valóban igaz az udvari elhelyezkedés – átnyúlhatott az udvari épületekig. Egy 1911 körül készült fényképen jól látható, hogy a kapubejáró két oldalán kialakított földszinti üzleteknek (a Belvárosi Takarékpénztár Rt. miskolci fiókja, Méth Jenő divatkereskedése) egységes, díszesen faragott, fából készült portáljai voltak. A ház utcai és udvari üzletbérlői az eltelt évtizedek során gyakran változtak. Az 1960–70-es években az üzletek portáljait alumínium-acélszerkezetessé alakították, és ekkor cipőbolt és vas-edényüzlet működött bennük. 2017-ben a főutcai üzlethelyiségekben presszók működnek.
Leírása[szerkesztés]
Ötaxisú, szimmetrikus elrendezésű, egyemeletes lakó-üzletház. Kapubejárója középen van, fölötte enyhén kiemelkedő rizalit van, előtte emeleti erkély helyezkedik el, páros erkélyajtókkal. Az erkély korlátja mívesen kialakított öntött- (kovácsolt-?) vas munka. Az ablakokat stukkódíszes kereteléssel látták el. A könyöklőpárkányok alatt kagylódíszes, griffes, az egyenes szemöldökpárkányok fölött pedig volutás, akrotériodonos stukkódíszeket helyeztek el. A koronázópárkány íves konzolokon nyugszik, a közökben rozettás díszek vannak. Felül baluszteres áttört attika helyezkedik el, ez korábban az épület teljes szélességében megvolt. A 2000-es években megvalósult felújítás során az üzletek kor- és stílushű portálokat kaptak, ugyanekkor az udvari épületek hátsó, déli frontját megnyitották, és a Szinván gyaloghidat építettek.
Képek[szerkesztés]
-
A Silbiger-ház 1910-ben -
Az épület 2010-ben -
Az udvari rész délről
Források[szerkesztés]
- Az első telefontól a Távközlési Rt-ig. In Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2. Miskolc: Belvárosi Kulturális Menedzseriroda. 1995. 249–251. o. ISBN 9630297604
- Miskolc első telefonközpontja a Silbiger-házban. In Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 8. Miskolc: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár; Miskolc: Miskolci Idegenforgalmi és Kulturális Iroda. 2001. 25–28. o. ISSN 1416-0617
- Lázár Miksa lakó- és üzletháza. In Barna György – Dobrossy István: Miskolc belvárosa: Házak, emberek, történetek. Miskolc: Lézerpont. 2010. 248–249. o. ISBN 9789638899101
