Ugrás a tartalomhoz

Serédi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 21:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Egyéb irodalom)
Serédi Lajos
Született1860. június 1.
Veszprém
Elhunyt1925. május 7. (64 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • filozófus
  • filozófiatörténész
  • középiskolai tanár
A Wikimédia Commons tartalmaz Serédi Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Serédi P. Lajos, Serédy Alajos (Veszprém, 1860. június 1.Budapest, Ferencváros, 1925. május 7.)[2] filozófiai doktor, filozófiatörténész, ágostai evangélikus főgimnáziumi tanár.

Élete

Veszprémben született iparos szülőktől, apja Serédy Ignác, anyja Bubla Katalin. 1877–1884-ig a pannonhalmi Benedek-rend növendéke volt. A Győrött tett érettségi után a teológia mellett a rend tanárképzőjében a középiskolai tanári pályára készült. 1885–1886-ban a győri gimnázium helyettes tanára volt. 1886 szeptemberében elhagyta a rendet; ugyanakkor az eperjesi ágostai hitvallású evangélikus kerületi kollégium pártfogósága a főgimnázium klasszika-filológia tanszékére választotta. 1887-ben szerezte meg a magyar és latin nyelv és irodalomból a középiskolai tanári oklevelet. 1889-ben a rendszeres philosophiából mint főtárgyból, a latin és magyar irodalomból mint melléktárgyból doktorátust tett. Eperjesen 1894-ig működött. Ez év februárjában a pozsonyi ágostai evangélikus egyház választotta meg a líceum klasszika-filológia tanszékére. 1895 novemberében a középiskolai tanári oklevelet a görög nyelv és irodalomból is megszerezte. 1896. május 29-én a budapesti ágostai evangélikus VII. kerületi főgimnázium tanárának választották meg. Tanszékét szeptember 1-jén foglalta el. 29 évnyi tanítás után váratlanul hunyt el 1925-ben 65 éves korában verőérelfajulás következtében. Felesége Irányi Anna volt.

Művei

Egyházpolitikai, tanügyi és szépirodalmi cikkeket írt a Protestáns Egyház és Iskola, Sárospataki Lapok, Sárosmegyei Közlöny, Nyugatmagyarországi Hiradó stb. hirlapokba; legutóbb: A magyar bölcselkedés című hosszabb értekező bírálatot írt az Athenaeumba.

Önállóan megjelentek:

  • Az ismeret eredetének kérdése a XVII. és XVIII. század filozófiai küzdelmeiben Kantig. Filozófia-történeti tanulmány. Eperjes, 1889
  • Kerényi kedélyvilága. Eperjes, 1892
  • Thukydides történeti művének jelleme és főbb elvei. Eperjes, 1894. (Ism. Egyet. Philol. Közlöny.)
  • Thukydides élete és történeti művei. Eperjes, 1894
  • A filozófia története. Pozsony, 1904. (Stampfel-féle Tudományos Zsebkönyvtár 156-157. Ism. Budapesti Hirlap 61. sz.)
  • Ovidius és naptára. Budapest, 1913. (Különnyomat a Budapesti ág. hitv. evang. főgimn. 1912–13. évi értesítőjéből.)

Kéziratban maradt Vergilius eklogáinak és Horatius több ódájának fordítása.

Jegyzetek

  1. halotti anyakönyvi bizonyítvány
  2. Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 1427/1925. folyószáma alatt.

Források

További információk

  • Magyar Könyvészet 1904
  • Markusovszky Sámuel, A pozsonyi ág. hitv. evang. lyceum története. Pozsony, 1896. 681. l.
  • Petrik Géza: Magyar Könyvészet 1886-1900
  • Kalmár Elek Névkönyve. Lőcse, 1907. 39. l.