Seress Imre

Seress Imre
Született	1860. november 1. Jászfényszaru
Elhunyt	1938. június 10. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	író költő újságíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Seress Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Seress Imre (Jászfényszaru, 1860. november 1. – Budapest, 1938. június 10.) költő, író, hírlapíró és szerkesztő.

Élete

Jászfényszarun született nemes családból. Középiskoláit Budapesten végezte el a piaristák főgimnáziumában és az érettségi után az országos levéltárnoki vizsgát tette le, majd huzamosabb ideig működött a Pest megyei levéltárban mint segédlevéltáros. Eredetileg zenésznek készült és a budapesti konzervatóriumot el is végezte. Mint kitűnő zenész három évig (1886–1889) Tatán a gróf Eszterházy-féle színház igazgató-karmestere és hegedűművésze volt, de közben is a Tatai Hiradót szerkesztette. A tatai színház megszűnésével teljesen a hírlapírásnak szentelte tehetségét és az előkelőbb budapesti hírlapok dolgozótársa lett; majd meghívás folytán vidékre ment egyes lapokat szervezni. Így emelte szakavatott kézzel orgánumokká a szombathelyi Dunántúlt, a Jászberényi Hirlapot és a Nyitramegyei Ellenőrt. Az utóbbinál főleg a pánszlávizmus és a korrupt megyei rendszer letörésében szerzett magának nagy érdemeket. 1904-től a Kassai Hirlap felelős szerkesztője volt. 1938-ban hunyt el 77 éves korában Budapesten.

Művei

1879-ben nyerte meg az első 10 aranyas pályadíjat egy német műfordítással és 5 aranyat egy szónoki beszéddel. Első újságcikke 1880-ban jelent meg a Honban, amelybe sokat dolgozott. Számos tárcát, költeményt, bölcseleti, társadalmi és politikai cikket írt a napi sajtóban. Cikket a Szegedi Naplóban (1890), az Alkotmányban (1896. 307. sz. A népzene); a Vasárnapi Ujságban (1901. 32. szám. A repülőgép problémája); a Pesti Hirlapban (1907. 267. sz. A jellem) stb. 1905. május 4-én barátai és hírlapíró társai megünnepelték 25 éves írói és hírlapírói jubileumát Kassán.

Önállóan a következő művei jelentek meg:

• Hári János Iliásza. Bpest, 1885. Eposz 12 énekben. (2. kiadás. U. ott, 1893. Ism. Fővárosi Lapok 261., Klinikai Közlöny 86. sz.)
• Hári János Odysszeája. U. ott, 1886. (Ism. Budapesti Hirlap 61., Nemzet 69. sz. 2. kiadás. U. ott, 1905.)
• Magyar mondavilág. U. ott, 1887. (12 költői beszély. Ism. Nemzet 98. sz.)
• Vasutas tótok. Verses humoreszk, illusztrálta Blaske. U. ott, 1887. (Öt kiadás.)
• Rózsa lovag. Költői elbeszélés. U. ott, 1888. (Magyar Mesemondó 41.)
• Emmi és társai. Kisebb költemények. U. ott, 1888. (Ism. Irod. Értesítő 5., Vasárnapi Ujság 3. sz.)
• Kukány ostroma. Paródia. Nyitra, 1899. (Azóta 6 javított kiadás. Ism. Vasárnapi Ujság 1902. és 1904. 8. sz.)
• Repülő süvegek. Kormányozható repülőgép. Eredeti rajzokkal. Bpest, 1894.
• A tudós leánya. Regény... 1894.
• A Garam család. Regény ... 1895.
• Klára. Regény ... 1895.
• Századvégi férfiak. Regény ... 1897.
• Ördögkultusz a XX. században. Regény ... 1897.
• A hitetlen, vagy Isten útjai beláthatatlanok. Budapest, 1898. (Népiratkák 154.)
• Mindennél drágább a hit, vagy: hogyan tért meg a Bimbó Mester? ... U. ott, 1900. (Népiratkák 162.)
• A piros bugyelláris, vagy: maradj a becsület útján. U. ott, 1900. (Népiratkák 176.)
• A nagy háború legendái (versek), Bp., 1923.
• Egy év története. Bp., 1926.

Irodalom

• Kiszlingstein Könyvészete.
• M. Könyvészet 1904.
• Petrik, M. Könyvészet 1886-1900.
• Kassai Hirlap 1905. 101. sz. és a m. n. múzeumi könyvtár példányairól.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]