Saxlehner András
| Saxlehner András | |
 | |
| Született | 1815. február 19. Kőszeg |
| Elhunyt | 1889. május 24. (74 évesen)[1] Bécs |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Halál oka | tüdőgyulladás |
| Sírhelye | Új köztemető (16/1-1-35/36) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saxlehner András témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Saxlehner András (Kőszeg, 1815. február 19.[2] – Bécs, 1889. május 24.)[3] nagykereskedő, ásványvízforrás tulajdonos; a Buda környéki keserűvíz-források felfedezője és első tulajdonosa.
Életpályája
Édesapja Saxlehner András volt. 1862-ben fedezte fel a budai keserűvíz-forrást, amelyet analizáltatott. 1863-ban megalapította és híressé tette a Hunyadi János keserűvíz-telepet. Halála évében már évente 6 millió üveg Hunyadi János keserűvizet hozott forgalomba idehaza és külföldön egyaránt. Halála után üzleti tevékenységét felesége folytatta tovább. Halálát tüdőgyulladás okozta.
Emlékezete
A keserűvizet szolgáltató medence a 21. század elejére – a szabályellenes beépítettség miatt – használhatatlanná vált.
Sírja az Új köztemetőben található (16/1-1-35/36).
Családja
Felesége Pelikán Emília (1835-1924)[4] volt.
Gyermekeik:
- András (1857-1940),[5] házastársa: Holtoványi Leopoldina Mária
- Emília Sarolta (1858–1933)
- Árpád Lajos (1860-1910), házastársa: Haggenmacher Friderika Erzsébet Antónia (1871-1898)
- Dezső (1866-1866)
- Kálmán Jenő (1868-1953), házastársa: Haggenmacher Emma Mária Jozefa (1885-1958)
- Ödön (1871-1936)[6]
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC13280/13470.htm, Saxlehner András, 2017. október 9.
- ↑ Születési bejegyzése a kőszegi evangélikus keresztelési akv-ben. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Halotti bejegyzése a budapesti Deák téri magyar evangélikus egyházközég halotti akv. 108/1889. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. július 6.)
- ↑ Saxlehner Andrásné Pelikán Emília gyászjelentése (1924). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- ↑ Saxlehner András halotti bejegyzése (1940). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
- ↑ Saxlehner Ödön gyászjelentése (1936). (Hozzáférés: 2019. július 5.)
Források
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái
További információk
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Új magyar életrajzi lexikon V. (P–S). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2004. ISBN 963-547-414-8