SBB RBe 4/4
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. Indoklás: formázatlan |
| SBB RBe 4/4 | |
 | |
 | |
| RBe4/4; RBe540 | |
| Pályaszám | |
| 1401–1482 vagy RBe 540 006–079 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | SIG;BBC;MFO |
| Gyártásban | 1959, 1963–1966 1993–1998 (felújítva) |
| Szolgálatba állás | 1960 |
| Átépítés | |
| Átépítő | SBB-Hauptwerkstätte Zürich (SBB központi főműhely Zürich) |
| Éve | 1993-1998 |
| Selejtezés | 2005-2014 |
| Darabszám | 82 db |
| Elődje | SBB RE4/4 I; BDe4/4; BDe 4/4 II |
| Utódja | NPZ (RBDe 4/4); RABe 520 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | Bo'Bo' |
| Nyomtávolság | 1435mm |
| Indító vonóerő | 167 kN |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 1988kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 125km/h km/h |
| Ütközők közötti hossz | 23'700 mm |
| Szolgálati tömeg | 68 t, Felújítás után: 72 64 t (Prototípusnál) t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 17 t, Felújítás után: 18 t 16 t (Prototípusnál) |
| Hajtás | Villamos |
| Fékek | |
| Típusa | Légfék és Visszatápláló villamosfék |
| Vonatfűtés | Villamos |
| Villamos vontatás | |
| Áramnem | 15kV; 16,7 Hz ~ |
| Áramellátás | Felsővezeték, ollós áramszedő (1 db) |
| Vontatómotorok száma | 4 |
| Fokozatkapcsoló | 28 fokozatú fokozatkapcsoló: N28i BBC gyártmány |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 32 db nemdohányzó 2. osztály és 32 dohányzó 2. osztály db |
| Összes férőhely száma | 64 |
| Osztályok | 2 db 2. osztály középen elválasztva a WC-vel és a motorkocsi villamos szekrényeivel |
 A Wikimédia Commons tartalmaz SBB RBe 4/4 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az SBB RBe 4/4 sorozat egy svájci motorkocsitípus, melyet a Svájci Államvasutak SBB használt, gyártói a svájci SIG, MFO, BBC. A motorkocsikat az SBB 1959-ben vásárolta a Gotthard vonal ingavonatainak továbbítására, legnagyobb teljesítménye 1988 kW 80 km/h sebességnél.
1993-1998 között az eredeti motorkocsikat az SBB újjáépítette, melyek már RBe 540 sorozatjelölést kaptak.
A motorkocsikat az SBB elsősorban a Gotthard vonal ingavonatainak kiszolgálására szerezte be a régebbi Re 4/4 I mozdonyai helyett, nagyobb teljesítményük, visszatápláló fékezése, kétszárnyú ajtajai és a homlokfal átjárói miatt. A motorkocsikat felszerelték a Svájcban szokásos (Vst IIId) többes távvezérléssel, hogy együtt tudjanak működni a megfelelő vezérlőkocsikkal a Bt/BDt,az NPZ-vezérlőkocsijaival vagy az Re4/4I, Re4/4II(Re421), Re4/4 III, Re4/4 IV illetve Re6/6(Re620) mozdonyokkal is. A járművek eredetileg 64 ülőhellyel rendelkeztek melyek mind másodosztályúak voltak, 32 nemdohányzó, 32 dohányzó kivitelben. A motorkocsik az akkor szokásos zöld színre lettek festve.
Az első hat jármű (1401-1406) volt a prototípus, ezek több mint hat millió Frankba kerültek, 1959-1960 között készültek el. Az első járművet 1959 május 24-én mutatták be a sajtó képviselőinek. A prototípusoknak voltak hiányosságaik amiket a sorozatjárművekben már kijavítottak. A 76 sorozatjárművet (1407-1482) 1963 és 1966 között állították forgalomba, melyek már négy tonnával nehezebbek voltak az elődjeiknél.
Kialakítása[szerkesztés]
A technikai berendezések nagy része a motorkocsik utastere alá került, ezért azok a normál kocsiknál magasabb utastérpadlóval és beszállószinttel rendelkeztek. A normál kocsiktól eltérően a WC motorkocsik közepén kapott helyet egy szekrénnyel melyben további műszaki berendezéseket helyeztek el. Köszönhetően a hagyományos transzformátor megcsapolásos fokozatkapcsolós (28 fokozat) vezérlésnek és a jármű sajátos erős vibrációjának a beceneve Schüttelbecher azaz rázó lett.
Átépítés[szerkesztés]
1992-től a megmaradó 74 sorozatjárművet az SBB Zürich-i főműhelye felújította, hogy a motorkocsik megfeleljenek az S-Bahn (elővárosi gyorsvasúti-HÉV-) követelményeknek. A tirisztor vezérlés beépítése végett az utastérből további négy ülőhelyet kellett feláldozniuk, mely által a motorkocsi vezethetősége jelentősen javult. Utasok által nyitható automata toló-lengő ajtókat kapott a motorkocsi , melyekkel az NPZ-khez gyártott EW I és EW II modernizált kocsikhoz igazodott. Megkapták az új regionális festést a Kolibri normát is. A motorkocsik utasterében csak az ülések huzatának cseréjében történt változás.
Az átépítéssel egyidejűleg átszámozások is történtek a (1419 és 1454) selejtezése miatt, a számok a következőképpen alakultak:
- RBE 540000-005 maradt fenntartott, de nem használt a prototípus 1401-1406
- RBE 540006-017: Volt járművek RBE 4/4 1407-1418
- RBE 540018-051: Volt járművek RBE 4/4 1420-1453
- RBE 540052-079: Volt járművek RBE 4/4 1455-1482
A prototípus járműveket soha nem alakították át a sorozatjármű társaikhoz hasonlóan, azoknak elejeit átfestették a Seetalbahn fényvisszaverő színezése szerint, ezek lettek a Seetal-RBe4/4-ek
RBE 4/4 1405-öt az vasúti járművek Koblenz Tägerwilen-Gottlieben Egyesület depójába vitték.
2005-től kezdődően selejteztek néhány járművet:
- 1401-1403 (az életkor miatt)
- 1419 (a baleset, a St-Triphon, 1972)
- 1454 (tűzben kiégett Uster és Aathal között, 1990)
- 540, 008 (tűzben kiégett Safenwil és Walterswil-Striegel között, 1998)
- 540 023 (tűzben kiégett Eglisau, 2000)
Az RBE 540 019 eladták az Oensingen-Balsthal Railway (OeBB) 2005 júniusában, valamint az 540 074; 540 006 Balsthal-ba alkatrésznek. 2006-tól a motorkocsikat nagyobb számban selejtezték. A 2014-ig SBB kiselejtezte járműveit, majd 2015 végéig az OeBB is.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SBB RBe 4/4 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
