Rumskullai tölgy
| Rumskullai tölgy | |
 | |
| Ország |  Svédország |
| Település | Vimmerby község |
| Terület | m2 |
| Elhelyezkedése | |
 Rumskullai tölgy
Pozíció Svédország térképén
| |
 é. sz. 57° 44′ 05″, k. h. 15° 37′ 44″Koordináták: é. sz. 57° 44′ 05″, k. h. 15° 37′ 44″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rumskullai tölgy témájú médiaállományokat. | |
A rumskullai tölgy, további közismert nevén a Kvill-tölgy egy kocsányos tölgy (Quercus robur) a Norra Kvill Nemzeti Park közelében,[1][2] Rumskulla településen, Vimmerby községben, Kalmar megyében, Småland tartományban, Svédországban. Ez a legöregebb tölgyfa Svédországban és egyike a legnagyobb fáknak egész Skandinávia területén. Első alkalommal 1772-ben tesznek róla említést az írott források.
A tölgy több mint 1000 éves és először Magnus Gabriel Craelius írt róla Försök till ett landskaps beskrivning című 1772-es esszéjében.[3] A fa 14 méter magas, törzse mintegy 13 méteres körfogattal rendelkezik és maga a fa mintegy 60 köbméternyi faanyagot tartalmaz. Skandinávia legnagyobb kerülettel rendelkező fája.[4][5]
Még a tizenkilencedik század során a fatörzsre erősítettek egy fémhevedert a fa törzsének megerősítése céljából, majd ezt 2005-ben és 2013-ban környezetvédők eltávolították.[6] A fára történő felmászást 1998 óta tiltják a helyi szabályok és a fa körül felhúztak egy kerítést is, hogy ne lehessen 5 méternél jobban megközelíteni.[7]
A fa törzsének ürege adott hátteret Vilgot Sjöman 1967-es filmjének szexjeleneteihez. A filmet később Massachusetts államban betiltották, majd az amerikai legfelsőbb bíróság döntése alapján kikerült a tiltott filmek listájáról.[4][8][9][10][11]
A rumskullai tölgy egy regisztrált természeti emlék, melyet a Svéd Örökségvédelmi Hivatal 2008-ban vett fel listájára és ekkor alakították ki a Kvill Természetvédelmi Területet (svéd nyelven: Kvills naturreservat), mely a község területén az első természetvédelmi terület. A 29,4 hektáros természetvédelmi területen öreg tölgyek és a mögöttük húzódó fenyőerdők alkotnak kontrasztot.[12] A terület szomszédos a Norra Kvill Nemzeti Parkkal.[13] A fát mozgássérült személyek is képesek megközelíteni.[14]
Képgaléria[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ "Rumskullaeken—Sveriges grövsta träd" Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Naturreservat, Vimmerby, Länsstyrelsen Kalmar län, retrieved 17 November 2013 (svédül) (pdf)
- ↑ Kerstin Jonsson, Rumskullaeken (Quercus robur)[halott link], Azote, retrieved 18 November 2013 (svédül)
- ↑ Faktablad: Skyddsvärda träd i kulturlandskapet Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Länsstyrelsen Kalmar (svédül) (pdf)
- ↑ a b "Mariannelund" Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Eksjö kommun, retrieved 17 November 2013 (svédül)
- ↑ Eva Hernbäck, "Stor, större störst", Dagens Nyheter, 3 August 2002 (svédül)
- ↑ "Sabotör ville befria gammal ek", Svenska Dagbladet, 15 July 2005, updated 12 October 2007 (svédül)
- ↑ Lars Landström, "Vackert om den älskade eken" Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Allehanda.se, 25 October 2010 (svédül)
- ↑ Sveriges Natur 78 (1987) p. 118 (svédül)
- ↑ Vilgot Sjöman, I Am Curious (Yellow), scenario tr. Martin Minow and Jenny Bohman, Evergreen black cat book B-184, New York: Applause, 1968, ISBN 978-0-936839-53-0, p. 140.
- ↑ Supreme.justitia.com:BYRNE v. KARALEXIS – 396 U.S. 976 (1969). Retrieved 17 November 2013.
- ↑ Supreme.justitia.com:Byrne v. Karalexis – 401 U.S. 216 (1971). Retrieved 17 November 2013.
- ↑ "Naturreservatet i Kvill" Archiválva 2010. szeptember 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, Norra Kvill, Naturskyddsföreningen, updated 3 July 2013 (svédül)
- ↑ "Naturminnen" Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Länsstyrelsen Kalmar län, retrieved 17 November 2013 (svédül)
- ↑ "Invigning vid Kvilleken" Archiválva 2014. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Länsstyrelsen Kalmar län, retrieved 17 November 2013 (svédül)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Rumskulla oak című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.