Rubídium-klorát
Megjelenés
rubídium-klorát | |
rubídium ion | |
klorátion | |
IUPAC-név | rubídium-klorát |
Kémiai azonosítók | |
CAS-szám | 13446-71-4 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | RbClO3 |
Moláris tömeg | 168,92 g/mol−1 |
Megjelenés | fehér, prizmás kristályok[1] |
Sűrűség | 3,19 g·cm−3[2] |
Oldhatóság (vízben) | 21,38 g·l−1 0 °C-on |
Veszélyek | |
Főbb veszélyek | nincs adat |
Rokon vegyületek | |
Azonos kation | rubídium-oxid rubídium-hidroxid |
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük. |
A rubídium-klorát a klórsav rubídiumsója, képlete RbClO3.
Előállítása
[szerkesztés]Rubídium-szulfát és bárium-klorát reakciójával állítható elő:[3]
Tulajdonságai
[szerkesztés]Kristályszerkezete trigonális, tércsoport R3m. Rács paraméterei: a = 608.9 pm és c = 817.4 pm. Elemi cellája három atomot tartalmaz.[4]
Vízben való oldhatósága nő a hőmérséklet emelkedésével:
A RbClO3 vízben való oldhatósága[5] | ||||||||||
Hőmérséklet [°C] | 0 | 8 | 19,8 | 30 | 42,2 | 50 | 76 | 99 | ||
Oldhatóság [g/l] | 21,38 | 30,7 | 53,6 | 80 | 124,8 | 159,8 | 341,2 | 628 |
Hevítés hatására rubídium-kloridra és oxigénre bomlik:
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Rubidiumchlorat című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- ↑ Wilhelm Steffen: Lehrbuch der reinen und technischen Chemie: Anorganische Experimental-chemie. J. Maier, 1893, S. 89. Volltext
- ↑ Dale L. Perry, Sidney L. Phillips: Handbook of inorganic compounds. CRC Press, 1995, ISBN 978-0-8493-8671-8, S. 333 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ R. Abegg, F. Auerbach: "Handbuch der anorganischen Chemie". Verlag S. Hirzel, Bd. 2, 1908. S. 431.Volltext
- ↑ Jean D'Ans, Ellen Lax: Taschenbuch für Chemiker und Physiker. 3. Elemente, anorganische Verbindungen und Materialien, Minerale, Band 3. 4. Auflage, Springer, 1997, ISBN 978-3-5406-0035-0, S. 686 (korlátozott előnézet a Google Könyvekben).
- ↑ Aterton Seidell: "Solubilities Of Organic Compounds Vol - I", S. 1429. Volltext