Roman Hoffstetter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roman Hoffstetter
Életrajzi adatok
Született1742. április 24.
Laudenbach
Elhunyt1815. május 21. (73 évesen)
Miltenberg am Main
Pályafutás
Hangszerviola da gamba, brácsa
Tevékenységzeneszerző, zeneművész
Hangminta
Hanganyag Hangminta?*
A Wikimédia Commons tartalmaz Roman Hoffstetter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Roman Hoffstetter OSB (Laudenbach (ma Weikersheim része), 1742. április 24. – Miltenberg am Main, 1815. május 21.) (Roman(us) Hof(f)stetter néven is ismert) német Benedek-rendi szerzetes, zeneszerző és a mélyhegedű virtuóza volt,[1] „aki Haydn op. 3-ját komponálta.”[2] Vonósnégyesei mellett három gambaversenyének (1785), a XVIII. század legvirtuózabb gambaműveinek köszönhette hírnevét,[3] és ezek feltehetően arról tanúskodnak, hogy Hoffstetter maga is játszott ezen a hangszeren.[4]

Élete[szerkesztés]

Ifjúságáról szinte semmit sem tudunk. Zeneszerzést, hegedülést, gambázást és orgonálást tanulhatott ifjúkorában.[3] 1763-ban tette le a fogadalmat bencés szerzetesként a mainzi püspökséghez tartozó Amorbach kolostorban, és 1766-ban szentelték pappá.[5] Többféle szerepet is betöltött: prior, prior culinaris, és 1783-tól Küchenmeister (konyhamester). Egy nem ismert időpontban kinevezték regens chori-nak, azaz a kolostor zenei vezetőjének. Feladatai közepette időt talált arra is, hogy számos hangszeres zeneművet írjon, köztük több brácsaversenyt.[6]

1803-ban, a kolostor feloszlatásakor visszavonult, majd szinte teljesen vakon és süketen néhány rendtársával Miltenbergbe költözött. Itt született meg utolsó miséje is.[3]

Az Amorbachban keletkezett darabok legnagyobb része elveszett vagy elpusztult, amikor a francia hadsereg feloszlatta a kolostort.[7]

Haydn és Hoffstetter[szerkesztés]

„ Mir ist alles, was nur aus Haydnischer Feder fleüsst, so schön, bleibt so tieff bey mir sitzen, daß mich nicht enthalten kan, hie und da etwas, so gut es gehen mag, nachzuahmen
(Ami csak Haydn tolla alól kikerül, az számomra mind oly szép, oly mélyen ágyazódik belém, hogy nem is tudom magam visszatartani, kénytelen vagyok egyet-s-mást tehetségemhez mérten leutánozni.)”

– 1802. január 11-i Fredrik Samuel Silverstolpe-hoz intézett levele[8]

Joseph Haydn tisztelőjeként annak stílusában írt, több korábban Haydn-nek tulajdonított műről is kiderült, hogy ő az alkotójuk. Ezek közül a legismertebb a hat opus 3-as vonósnégyes, ezekről csak a legújabb kutatások mutatták ki, hogy feltehetően Roman Hoffstetter a szerzőjük.[5] Személyét ezek a kutatási eredmények hozták reflektorfénybe.[9] Az op. 3 bizonytalan szerzősége már a 19. század közepétől kezdve foglalkoztatta a zenetörténészeket, C.F.Pohl-tól H.C.Robbins Landon-ig mindenki kifejtette véleményét ebben a témában.[6] Hoffstetter műveinek gondos tanulmányozása, kritikai vizsgálata feltárta, melyek azok a jegyek, amelyek révén ezek a Haydn-kompozícióktól mégis megkülönböztethetőek.[3] Feltehető, hogy a művek kiadója a jobb eladhatóság érdekében írta át a szerző nevét Signor Hofstetter-ből Haydn-ná. Az ifjúkori műveinek listáját később jóváhagyó és rendkívül nagy életművű Haydn-nak már aligha tűnt fel a jól beilleszkedő idegen toll – ha ugyan, mint azt Somfai László azt kétségbe is vonja, egyáltalán Haydn tudtával kerültek bele a kiadásba az avoués par l’autheur szavak. A teljes bizonyosságot a szerzőségről csak egy szenzációs új forrásanyag hozhatná meg.[10]

Ikertestvére[szerkesztés]

A személyével kapcsolatos további tévesztésekre ad okot, hogy Johann Urban Alois Hoffstetter (kb. 1742 – 1810), aki feltehetően ikertestvére volt, szintén zeneszerző volt,[5] és korábban ő is szóba jött Haydn op.3-ának esetleges szerzőjeként. A későbbi kutatások azonban kimutatták, hogy ez nem lehetséges.[11]

Svédországi kapcsolatok[szerkesztés]

Hoffstetter nevét már a Haydn-nak tulajdonított darabok szerzőségének tisztázása előtt is ismertté tette a „svéd Mozart”-tal, azaz az amorbachi születésű és európai hírnevű vél lett Joseph Martin Kraus-szal ( 1756. Miltenberg am Main - 1792. Stockholm) való barátsága, és a Kraus svédországi letelepedését követően folytatott levelezés. Ebből a levelezésből tudjuk azt is, hogy kettőjük barátsága eredményeképpen születtek meg violaversenyei is.[3] A briliáns Kraus-szal való közeli barátsága arról is tanuskodik, hogy Hoffstetter szellemes, vonzó és mély tudású ember lehetett.[6]

Azt, hogy a rajongva tisztelt Haydn-nel kapcsolatba léphessen szintén egy svédországi levelezőpartnere szervezte meg, mégpedig Fredrik Samuel Silverstolpe svéd diplomata, aki első életrajzírójává is lett.[12]

Műveiről[szerkesztés]

Ennek a szakasznak egy része vagy egésze lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

[13]

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Haydn mintájára alkotta meg Divertimenti a quattro című művét, ami bár nem éri el Haydn mélységét, de könnyen érthető, és vonzó stílusú. További művei között misék és más egyházik zenék szerepelnek.[4]

Műveinek listája[szerkesztés]

A lista alapjául a következő enciklopédia szolgált: „Die Musik in Geschichte und Gegenwart.”

Ennek a szakasznak egy része vagy egésze lefordítandó. Segíts te is a fordításban!

Hangszeres művek[szerkesztés]

  • Divertimento F-Dur für 2 Violinen, Viola und Bass (um 1765), Manuskript in Basel, Öffentliche Bibliothek der Univiversität
  • Divertimento F-Dur für 2 Violinen, (um 1765), (eleszett);
  • 6 Streichquartette op. 1, Amsterdam um 1770, D. Diller, um jeweils 1 Satz gekürzt Berlin und Amsterdam 1776, Hummel, in London u. Paris seit 1774 unter dem Namen J. Haydn (s. Hob. III: D 1);
  • 6 Streichquartette, Paris um 1775, Bailleux, u. weitere Ausg., bisher als op. 3 unter dem Namen J. Haydn veröff. (s. Hob. III: 13-18)
  • 6 Streichquartette op. 2, Mannheim um 1780, Götz
  • 3 Viola- Konzerte, Es-Dur (um 1785), Manuskript in Berlin, DeutscheStaatsBibliothek, und Lund UniversitaetsBibliothek,
  • G-Dur (um 1785), Manuskript in Lund Universitätsbibliothek,
  • C-Dur (vermutlich um 1785), Manuskript ebda.

Egyházi zene[szerkesztés]

  • Messe C-Dur (um 1800), Manuskript in Walldürn, Kath. Pfarrkirche;
  • Messe G-Dur, Manuskript in Haltenbergstetten, Fürst zu Hohenlohe-Jagstberg'sche Bibliothek;
  • Messe G-Dur/D-Dur, Manuskript in Haltenbergstetten, Fürst zu Hohenlohe-Jagstberg'sche Bibliothek;
  • 7 további elveszett mise;
  • 2 Lieder 4 v.m. Orgelbegleitung, »Du, Gott, von aller Ewigkeit« u. »Auserwählte Gotteskinder« (um 1800) in Siona, Eltville, Jacob Becker.

Bizonytalan szerzőségű művek[szerkesztés]

  • Vespera de Dominica (legkésőbb 1780), Manuskript in Tübingen, Schwäbisches Landesmusikarchiv (Musikwissenschaftliches Institut der Univ.), Sammlung Ochsenhausen;
  • Vespera de Dominica (um 1780), Manuskript in Tübingen, Schwäbisches Landesmusikarchiv (Musikwissenschaftliches Institut der Univ.), Sammlung Ochsenhausen;
  • 1 Lauretanische Litanei (legkésőbb 1782), Manuskript in München, Bayer. Staatsbibliothek, Sammlung . Weyarn;
  • Vesper, Manuskript in München, Bayer. Staatsbibliothek
  • Tracto Ecce panis, Fractu demum, Manuskript in Bartenstein, Schloß Hohenlohe- Bartenstein.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Harvard: in Tyson1964
  2. ↑ utalás Tyson1964 címére
  3. ↑ a b c d e Fidelio::Hoffstetter
  4. ↑ a b Keith
  5. ↑ a b c Harvard in Tyson1964
  6. ↑ a b c Badley
  7. ↑ en:Roman Hoffstetter in Unverricht1968
  8. ↑ Unverricht
  9. ↑ Fidelio::Haydn, fidelio::hoffstetter.doc
  10. ↑ Badley, és Badley in Somfai
  11. ↑ MGG
  12. ↑ en:Roman Hoffstetter (forrásmegadás nélkül)
  13. ↑ Singer2003: „Das F-dur Quartett erlangte Berümtheit, vor allem wegen seiner "Serenade", dem langsamen Satz, eninem Andante cantabile in C-dur. Der charmante Staendchen-Ton schmeichelt dem Ohr; die einfachen Gesten dieser Musik laden die Hörer mit Anmut zur vergnügten, galanten Kurzweil ein.”

Források[szerkesztés]

  • Keith Johnson: All Music Guide (angol nyelven). [2010. július 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 24.)
  • Hoffstetter, Roman, MGG - Die Musik in Geschichte und Gegenwart, Sonderausgabe bei Zweitausendeins (német nyelven), Brenreiter (2002) 
  • Singer, Erich. ABQ Alban Berg Quartett Haydn Streichquartette, Hoffstetter Serenade - CD fülszöveg (2003) 
  • Somfai László. Zenetudományi tanulmányok (magyar nyelven) (1960) 
  • Somfai, L.: Zur Echtheitsfrage des Haydn'schen »Op. 3« in Das Haydn-Jb. III, für 1965, Wien 1966, 153-163;
  • Tyson, Alan, H. C. Robbins Landon. Who Composed Haydn's Op.3? (angol nyelven). MT 105, 506-8. o. (1964) 
  • Unverricht, Hubert, Wolfgang Sieber. Romanus Hoffstetters Streichquartette, Hermann Dechart (ed.), Gedenkenschrift Hermann Beck (német nyelven), Laaber-Verlag (1982). ISBN 3921518695 

További források[szerkesztés]

  • Bónis Ferenc (1969). „Szenzáció a Haydn-kutatásban” (magyar nyelven). Muzsika 1969 (3).  
  • Musik u. Musiker am Mittelrhein I. Mainz 1974, Schott (= Beiträge zur mittelrheinischen Musikgeschichte 20);
  • RISM: Einzeldrucke vor 1800 IV. Kassel usw. 1974, BVK;
  • G. F(eder): Aus Roman Hoffstetters Briefen in Haydn-Studien. Veröffentlichungen des Joseph Haydn-Instituts Köln I, Okt. 1966, 198-201;
  • L. Finscher: Studien zur Geschichte des Streichquartetts I. Habilitationsschrift Saarbrücken 1967, Kassel usw. 1974, BVK (= Saarbrücker Studien zur Musikwissenschaft 3);
  • A. van Hoboken: Joseph Haydn. Thematisch-bibliographisches Werkverzeichnis I, Mainz 1957, Schott;
  • C. G. Stellan Mörner: Haydniana aus Schweden um 1800 in Haydn-Studien. Veröffentlichungen des Joseph Haydn-Instituts Köln II, März 1969, 29f.;
  • E. Fr. Schmid: Die Orgeln der Abtei Amorbach. Ihr Bau und ihre Stellung in Neckar u. Main. Heimatblätter des Bezirksmuseums Buchen e.V., Heft 17);
  • E. Fr. Schmid: Die Orgeln der Abtei Amorbach. Eine Musikgeschichte des Klosters, 2. neu bearbeitete Auflage von Fr. Bösken, Mainz 1963, Schott (= Beiträge zur mittelrheinischen Musikgeschichte 4);
  • E. Schmitt: Die kurpfälzische Kammermusik im 18. Jh. Philologische Dissertation Heidelberg 1958, maschinenschriftlich;
  • K. Fr. Schreiber: Biographie über den Odenwälder Komponisten Joseph Martin Kraus- Buchen 1928, Verlag des Bezirksmuseums Buchen e.V.;
  • H. Unverricht (unter Mitarbeit v. A. Gottron u. A. Tyson): Die beiden Hoffstetter. Zwei Komponisten- Porträts mit Werkverzeichnis. Mainz 1968, Schott (= Beiträge zur mittelrheinischen Musikgeschichte 10). ISBN 3795713102;
  • H. Unverricht: Die Kammermusik, Köln 1972, Arno Volk Verlag (= Das Musikwerk, herausgegeben von K. G. Fellerer, 46). Hubert Unverricht
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Roman_Hoffstetter&oldid=22800845”