Rodriguezi seregély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rodriguezi seregély
A faj rekonstruált képe
A faj rekonstruált képe
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: valamikor a 18. század során
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Seregélyfélék (Sturnidae)
Alcsalád: Seregélyformák (Sturninae)
Nemzetség: Sturninae
Nem: Necropsar
(Slater, 1879)
Faj: N. rodericanus
Tudományos név
Necropsar rodericanus
(Slater, A. Günther & A. Newton, 1879)
Elterjedés
LocationRodrigues.PNG
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rodriguezi seregély témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rodriguezi seregély témájú kategóriát.

A rodriguezi seregély (Necropsar rodericanus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a seregélyfélék (Sturnidae) családjába tartozó Necropsar nem egyetlen faja. Mára kihalt faj, melynek létéről viták alkultka ki az utóbbi évtizedekben.

Felfedezése, kipusztulása és rendszerezésének problémái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajról nagyon kevés információ áll a tudomány számára. Néhány régi útleírás és egypár szubfosszilizálódott csontmaradvány utal a faj korábbi létezésére. A fajról fennmaradt legfontosabb bizonyítékról, az egyetlen múzeumi példányról a közelmúltban kiderült, hogy hamisítvány. Ez a még jelenleg is élő martinique-i csúfolórigó egy albínó példányaként lett beazonosítva.

A faj tudományos története 1726-ban kezdődött, amikor Julien Tafforet francia utazó és természettudós tudósított először a madárról. Ő „Testudophaga bicolor” néven nevezte a fajt és a következőket írta róla útinaplójába : „Elterjedési területe a Rodriguez-sziget melletti Ilet au Mát szigetre korlátozódik. Nagyságra kora, mint egy rigó, tollazata fehér, farka fekete, szárnyai sötétek, lábai sárgák és lefelé hajló csőre is sárga. Tápláléka minden bizonnyal a szigeten költő tengeri teknősök tojásaiból áll.”

1874-ben Henry Horrocks Slater szubfosszilis állapotban fennmaradt csontokat talált Rodriguez szigetén. Ezek alapján 1879-ben írta le a fajt Albert Günther és Alfred Newton. Ők a fajt a Réunion szigetén élő - ám akkora már feltehetően szintén kihalt - búbos seregély (Fregilupus varius) közeli rokonának vélték és a Fregiliupus nembe sorolták, mint a második oda tartozó fajt.

Végül rábukkantak a liverpooli World Museum-ban egy múzeumi egyedre is. Ezt 1898-ban Henry Ogg Forbes Necropsar leguati néven írta le. A múzeumi egyedről festményt készített John Gerrard Keulemans, híres korabeli állatillusztrátor is. Ezt az egyedet 1850-ben Edward Smith Stanley, Derby 13. earlje Jules Verreaux-tól kapta és azóta a liverpooli múzeumban látható.

2000 áprilisában a múzeumi példányból vett mintákat DNS elemzésre bocsátották és bebizonyosodott, hogy ez az egyed a martinique-i csúfolórigó (Cinclocerthia gutturalis) egy albínó példánya. Mindezek hatására Storrs Lovejoy Olson amerikai palenetológus a faj létezést kétségbe vonta. Szerinte a rodriguezi seregély sosem létezett, a faj feltételezett léte rossz meghatározáson alapul.[1]

Olson véleményével ellentétben a Természetvédelmi Világszövetség továbbra is korábban létező, mára kihalt fajként tartja nyilván a rodriguezi seregélyt. A szervezet véleménye szerint a korábbi útleírások és a Slater által talált csontok elég bizonyossággal szolgálnak, hogy a szigeten korábban élt egy seregélyfaj, mely az első európaik megérkezését követően halt ki végleg.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rodrigues-Star című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.