Regöly-Mérei János
| Regöly-Mérei János | |
| Született | Regöly-Mérei János 1949. január 10. Budapest,  |
| Elhunyt | 2009. július 27. (60 évesen) |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Regöly-Mérei Gyula |
| Foglalkozása | orvos, sebész-gasztroenterológus, egyetemi tanár |
| Iskolái | Semmelweis Orvostudományi Egyetem (–1973) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Regöly-Mérei János (Budapest, 1949. január 10. - 2009. július 27.) egyetemi tanár, Széchenyi professzori ösztöndíjas magyar orvos, sebész-gasztroenterológus.
Életpályája
Középiskolai tanulmányait a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte. Kiemelkedő tanulmányi eredményeiért Jó Tanuló érdemérmet és Kölcsey Ferenc-emlékérmet kapott. Az érettségi után a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Egyetem) Általános Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. 1972-ben az Országos Tudományos Diákköri Konferencián elnyerte az Egészségügyi Minisztérium Nagydíját, illetve évekig népköztársasági ösztöndíjban részesült. 1973-ban diplomázott, és mivel minden középiskolai és egyetemi vizsgáját jeles eredménnyel tette le, Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis aranygyűrűvel avatták orvossá.
1977-ben sebészetből, 1995-ben gasztroenterológiából szakvizsgázott. 1969-től 1973-ig az Élettani Intézet díjas demonstrátora volt. 1973-tól 1977-ig a Szent István Kórház sebészeti osztályán dolgozott. 1978-ban a Semmelweis Egyetem III. számú Sebészeti Klinikájára került, ahol 1995-ig osztályvezető egyetemi adjunktus, 1999-ig docens, majd egyetemi tanár, 2000-től pedig tanszékvezető lett. 1989-ben elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet, 1996-ban pedig habilitált. Ő volt az első orvos, aki megkapta a Széchenyi professzori ösztöndíjat.
Munkássága
Kutatási területe a hasi ultraszonográfia-diagnosztika, speciális szakképzettsége volt a sebészeti szonográfia. 1990-től az elsők között végzett laparoszkópos sebészeti beavatkozásokat. Németország több egyetemén mélyítette el a transzplantációs, endoszkópos és onkológiai sebészeti ismereteit, illetve kutatási tapasztalataiból rendszeresen tartott előadásokat világhírű egyetemeken, kongresszusokon, tudományos fórumokon. Nagyrészt neki köszönhető az ultrahang-diagnosztika széles körű hazai elterjesztése.
Több száz tudományos publikáció szerzője, egyetemi tankönyvek és szakkönyvek írója.
1994 és 1998 között a Budapesti Orvosi Kamara alelnöke, majd 1998-tól elnöke. 2002 óta a Magyar Sebész Társaság vezetőségének tagja, fegyelmi bizottságának elnöke volt, de szintén vezetőségi helyet foglalt el a Magyar Gastroenterológiai Társaság vezetőségében is. A Nemzetközi Sebész Társaság magyarországi képviselője, az Orvosi Hetilap főszerkesztő-helyettese.
1978-tól folyamatosan oktatott magyar általános orvostanhallgatóknak és fogorvostan-hallgatóknak sebészetet, valamint német nyelvű fogorvostan-hallgatóknak ugyanezt németül.
Családja
Felesége dr. Nagy-Dani Éva belgyógyász és nefrológus szakorvos volt. Két gyermeke van, lánya Krisztina, fia Gábor.
Díjai, elismerései
- Egészségügyi Minisztérium Nagydíja (1972)
- Kiváló Tanuló kitüntetés (1972)
- Sub Auspiciis Rei Publicae Popularis aranygyűrű (1973)
- Széchenyi professzori ösztöndíj (1997-2000)
- „Pro Sanitate” (2004)
- Dr. Marton Tibor-díj
- Hippokratész-emlékérem
- Markusovszky Lajos-emlékérem (2008)
Főbb publikációi
- Általános és részletes sebészet (2003 ISBN 9639129429, Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió)