Regina Pacis közösség
A Regina Pacis Közösség (olaszul: Comunità Regina Pacis; jelentése: „Béke Királynője közösség”) olyan katolikus karizmatikus lelkiségi mozgalom, amelynek tagjai a római katolikus egyház tanítását vallva imádságos életet élnek, a szegények szolgálatával kapcsolatos tevékenységeket és evangelizációt végeznek.
| Regina Pacis közösség (Comunità Regina Pacis) | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Alapítva | 1986 |
| Alapító | Alessandro és Luisa Scipionato Nottegar |
| Státusz | egyházmegyei jogú Krisztus-hívők hivatalos társulása |
| Székhely | Verona (Olaszország) |
| A Regina Pacis közösség weboldala | |
Tevékenysége
A Regina Pacis családja több ágból tevődik össze:
- Belső közösség: a közösség különböző életállapotú tagjai - családok, szerzetesek, laikusok, papok -, akik együtt, de külön lakrészben élnek. Mindenki saját életállapotának megfelelően egyszerűségben, alázatban törekszik az Evangélium tanításának megélésére. A szerzetesek két év noviciátusban élnek, melynek végén az Egyház hagyományai szerint fogadalmat tesznek szegénységre, tisztaságra, engedelmességre és alázatra, életüket felajánlják a gyermekek, a fiatalok, a családok és a szegények szolgálatára és evangelizálására. Azok a szerzetesek, akik papi hivatást éreznek, a megyés püspök beleegyezése után teológiai tanulmányokat folytatnak a szemináriumban, és az egyházmegyébe inkardinálódnak. A laikusok ígéretet tesznek engedelmességre, szegénységre, tisztaságra és alázatra, életüket pedig Krisztus, a testvérek és a szegények szolgálatába állítják. A családok a Közösség szerves részét alkotják. A Közösség a családok identitását nem változtatja meg: a házastársak egységét egymással és gyermekeikkel mindig elsődlegesnek tekintik. A gyermekek a Közösségen kívül járnak iskolába.
- Külső közösség: tagjai a világban élnek és vállalják, hogy az Evangélium és a Regina Pacis lelkisége szerint élnek a világban, miközben támogatják a közösség kezdeményezéseit. Évenkénti ígéretekkel kötik magukat a Közösséghez.
- Baráti kör: tagjai mindenféle elköteleződés nélkül segítik a közösséget.
- Fiatalok törzse: azokból a fiatalokból áll, akik rendszeresen látogatják a Közösséget, követve annak lelkiségét, és vállalják, hogy az evangélium szerint élnek saját családjukban és környezetükben: iskolában, munkahelyen. Ők is évenkénti ígéretekkel kötelezik el magukat. A közösségben a gyerekek külön törzset alkotnak, akik általában a külső és belső kör tagjainak gyermekei.
Lelkiségük meghatározó jegyei: az egyszerűség, alázat, gyermeki lelkület, irgalmasság, megbocsátás, szeretetszolgálat, engedelmesség, a kereszt szeretete és az isteni gondviselésre való hagyatkozás. Meghatározó jellemzőjük a napi szentmise, a szentségimádás, a liturgikus és a dicsőítő ima, a Szentlélek segítségül hívása, az elfogadó szeretet, a szegények szolgálata és az evangelizáció. Brazíliában három városban (Quixada, Feira de Santana, Fortaleza) működik óvoda, iskola a legszegényebb gyerekek fogadására. Az intézmények fenntartása a távörökbefogadás által biztosított.
Magyarországon a Közösség tagjai és önkéntesek ellenszolgáltatás nélkül hétköznap délelőttönként felkeresik az egyedül élő, elhagyatott időseket otthonaikban, segítik őket gondjaik megoldásában, ha pedig katolikusok az Eucharisztiát is elviszik nekik. A Közösség mindenekelőtt a Kassai téri Szentlélek Plébániával működik együtt, ahol lelki programokat és imaórákat szervez. Havonta lelkigyakorlatokat (lelkinapokat) tartanak családoknak és fiataloknak.
A családok lelkinapján a felnőttek tanításon vesznek részt, amit általában kiscsoportos megbeszélés, megosztás követ. A közös ebéd után szentségimádást végeznek, olykor egy-egy tanúságtételt hallgatnak meg, majd a nap szentmisével zárul. A gyerekeknek külön programot szerveznek. Minden évben családos nyári tábort rendeznek.
A fiatalok lelkinapján a fiatalok tanításon, szentségimádáson és szentmisén vesznek részt. A nap folyamán jut idő közös beszélgetésre, kötetlen együttlétre is. Hetente zenés imatalálkozókat szerveznek a fiataloknak, ahol szentségimádás után tanítást hallgatnak, ezt kötetlen beszélgetés és agapé követi. Néhány éve a Közösség a fővárosban tanuló néhány fiatalnak diákszállást biztosít.
Nagy hangsúlyt fordítanak a gyerekek vallásos nevelésére. Szombatonként játszóház fogadja a kicsiket, ahol a kötetlen játék mellett fontos szerepet kap egyéb fejlesztőhatású tevékenység is (pl.: mese, dalosjáték, barkácsolás stb.). Hetente egyszer a gyerekek számára zene ovit, játékos zenei képességfejlesztő foglalkozásokat tartanak.
A Közösség kápolnájában egyéni szentségimádásra mindennap lehetőséget biztosítanak, hetente egyszer közösségi szentségimádáson lehet részt venni. Az igények és lehetőségeik figyelembevételével zarándolatokat szerveznek.
Története
Alessandro (Sandro) Nottegar az orvosi diploma megszerzése után feleségével, Luisa Scipionatoval és három kislányával az olaszországi Veronából 1978-ban Brazíliába költözött, hogy önkéntes laikusként a betegeket és a legszegényebbeket szolgálhassa. Három évig Mato Grossóban, egy évig a rondóniai lepratelepen, majd egy kis faluban, Acre-ban éltek. Sandro mint önkéntes orvos dolgozott a szegények és leprások között. Miután 1982-ben visszatértek Olaszországba, ösztönzést kezdtek érezni arra, hogy az első keresztény közösségek példájára létrehozzanak egy közösséget, ahol laikusok, szerzetesek, családok egy közösségben élve megosztják egymással az imádság, a szolgálat és felüdülés óráit. Tanúságot akartak tenni arról, hogy a házasok is hivatottak az életszentségre. Rövidesen a Nottegar házaspár körül egy kis imaközösség alakult ki. 1986. augusztus 15-én mindenüket eladva sikerült megvenniük a veronai dombok közé épült Barbesi-villát, amit a közösség otthonául szántak. Még az év szeptember 19-én Alessandro meghalt szívinfarktusban - Luisa negyvenegy évesen egyedül maradt három lányával. Egy fiatal házaspár és sok barát támogatásával Luisa továbbvitte a Közösséget, ahova újabb fiatalok és házaspárok léptek be. 1987-ben megszületett a külső közösség. Hamarosan létrejött a barátok köre, akik mindenféle elköteleződés nélkül segítik a közösséget, majd 2000-ben a tribú, a fiatalok törzse.
- 1990-ben a Quixadá-i (Ceará - Brazília) püspök, Mons. Adelio Tomasin meghívására, megszületik az egyházmegyében a "Rahina da Paz" Közösség egy óvodával, általános- ès közèpiskolával és egy alultáplált gyermekeknek fenntartott részleggel. Elkezdődik a fiatalok és családok evangelizálása is. A hatalmas országban azóta is a legszegényebb és legelhagyatottabb gyerekeket igyekeznek támogatni. A Quixadai Egyházmegye püspöke, Adelio Tomasin dekrétumában "Krisztus-hívők hivatalos társulásának" ismerte el a közösséget.
- 1993-ban Budapest (Magyarország) kardinálisa, Dr. Paskai László meghívja a Közösséget a fővárosba a fiatalok evangelizálása, az egyedül élő, elhagyatott idősek látogatása és ottoni ápolására és együttműködésre a családok evangelizálásában. A missziós tevékenységet a Herminamezői Szentlélek plébánia plébánosának kérésére kezdik meg. Október 7-én, Rózsafüzér királynője ünnepén egy házat nyitnak Budapesten.
- 1998-ban, Feira de Santana (Bahia - Brazília) segédpüspöke, Dom Itamar Vian meghívja a Közösséget egyházmegyéjébe, hogy az elhagyatott gyermekek befogadására nyissanak egy közösséget.
- 2001-ben a "Rainha da Paz" óvoda megkezdi működését, valamint megkezdődik az együttműködés az egyházmegyével a fiatalok és családok evangelizálásában.
- 2005-ben felkérik a Közösséget egy óvoda és általános iskola vezetésére a brazíliai Ceará központjának, Fortaleza városának szívében.