Ray Allen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ray Allen
Ray Allen 2008-01-13.jpg
2008. január 13-án a Boston Celtics csapatában
Teljes név Walter Ray Allen, Jr.
Becenév Ray
Nemzetiség amerikai
Született 1975július 20. (39 éves), Merced, Kalifornia
Magasság 1,96 cm
Tömeg 93 kg
Pályafutás kezdete 1996
Csapat adatok
Csapat Miami Heat 2012–
Poszt dobóhátvéd
Mezszám 34
Főiskola Hillcrest
Draft 1/5, 1996
Minnesota Timberwolves
Csapatai
Csapatai Milwaukee Bucks 1996–2003
Seattle SuperSonics 2003–2007
Boston Celtics 2007–2012
Válogatottság
 Egyesült Államok

Szerzett érmek
Egyesült Államok színeiben
Kosárlabda
Olimpiai játékok
arany
2000, Sydney
csapat

Walter Ray Allen, Jr. (Merced, Kalifornia, 1975. július 20. –) amerikai kosárlabdázó, az NBA profi játékosa, 2012 óta a Miami Heatben játszik. Korábbi csapatai: egyetemi éveiben a University of Connecticut Huskies, profiként a Milwaukee Bucks, a Seattle SuperSonics és a Boston Celtics. Az NBA történetének egyik legjobb dobószázalékkal rendelkező játékosa a 3 pontos és a büntetődobások tekintetében. 2011. február 11-e óta ő vezeti a legtöbb 3 pontos dobást értékesítők listáját,[1] tízszeres All-Star, a 2000-es olimpiai bajnok csapat tagja. Denzel Washington oldalán szerepelt az 1998-as Spike Lee rendezte He got Game (A játék ördöge) című nagy sikerű hollywoodi filmben.[2]

A kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Walter Ray a kaliforniai Castle Air Force bázison született Flora és Walter Allen harmadik gyermekeként. Édesapja katonai karrierje miatt gyermekként több helyen is megfordult a világban, többek között az angliai Saxmundham-ben, és Németországban. Gimnáziumi tanulmányait a dél-karolinai Dalzell-ben végezte, ahol a Hillcrest Gimnázium kosárlabdacsapatát állami bajnoki címre vezette.

Egyetemi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allen egyetemi tanulmányait 1993 és 1996 között a University of Connecticut (UConn) neves amerikai egyetemen végezte, ahol All American státuszt szerzett, és 1995-ben az év legjobb amatőr kosárlabdázójának választották (USA Basketball's Male Athlete of the Year). Az 1995-96-os záró egyetemi szezonjában Allen bekerült az All-American első csapatába, és elnyerte a Big East legjobb játékosának járó címet. Allen egyetemi pályafutását 1.922 dobott pontjával harmadikként végezte a UConn (Connecticut Huskies) örök dobólistáján, és az 1995-96-os szezonban dobott 115 hárompontosával egyéni iskolai rekordot állított fel.

2001-ben, ünnepélyes keretek között választották meg a 25 tagú UConn All-Century Basketball Team kapitányává. 2007. február 5-én a Syracuse Orange elleni mérkőzés félidejében mezét visszavonultatták a UConn mérkőzéseinek otthont adó Gampel Pavilion-ban.

NBA karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Milwaukee Bucks (1996-2003)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allent 1996-ban ötödikként a Minesota Timberwolwes választotta ki (draftolta), azonban őt és Andrew Lang-ot a negyedikként kiválasztott Stephon Marbury-ért elcserélték Milwaukee-ba. Legsikeresebb szezonja a Bucks-szal a 2000-01-es volt, amikor az All-Star hétvégén hárompontos dobó bajnok lett, és Sam Casell és Glenn Robinson oldalán a keleti döntőbe vezette csapatát, ahol 7 mérkőzésen alulmaradtak a Philadelphia 76ers-szel szemben.

Seattle SuperSonics (2003–2007)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allen a 2002-03-as szezon feléig maradt a Bucks-nál, miután Ronald Murray-el, és egykori UConn csapattársa Kevin Ollie-val egyetemben elcserélték a Sonics-hoz. A Bucks Gary Payton-ért és Desmond Mason-ért még egy első körös draft jogot is adott. A 2003-04-es sérülésekkel teli szezonját követően 2005-ben beválasztották az NBA legjobb második csapatába, és Rashard Lewis közreműködésével a Konferencia elődöntőjébe vezette csapatát.

A 2004-05-ös szezont követően 80 millió dollárért további 5 évre elkötelezte magát a szuperszonikusok mellett. A 2006-07-es szezon alapszakaszában karriercsúcsot jelentő meccsenkénti 26,4 pontot átlagolt, 4,5-es lepattanó és 4,1-es gólpassz átlag mellett.

A Seattle-i évek alatt Allen számos egyéni eredményt ért el. 2006. március 12-én az NBA történetének 97. játékosa lett, aki 15.000 pontot szerzett. 2006. április 7-én Reggie Miller mögé felzárkózva a második lett a hárompontos dobások örök ranglistáján. 2006. április 19-én a Denver Nuggets elleni mérkőzésen Dennis Scott 10 éves, az egy szezonban értékesített hárompontos dobások számát érintő rekordját adta át a múltnak. 2007. január 12-én egyéni csúcsot jelentő 54 pontot dobott a Utah Jazz elleni, 122-114-re hosszabbítás után megnyert mérkőzésen, amellyel második a Sonics házi ranglistáján. 2004 és 2007 között zsinórban négyszer volt All-Star válogatott.

A 2006-07-es szezon második felét bokasérülései miatt kihagyni kényszerült.

Boston Celtics (2007–2012)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007. június 28-án a Sonics elcserélte Allent Glen Davis-szel, a 2007-es NBA Draft 35. választottjával a Celtics-hez, Delonte West-ért, Wally Szczerbiak-ért és az ötödikként kiválasztott Jeff Green-ért. Július 31-én egy grandiózus csere folytán Kevin Garnett is csatlakozott a Boston Celtics csapatához, ahol a Larry Bird, Kevin McHale, Robert Parish egykori nagy sikerű bostoni trió után a sajtó Paul Pierce vezetésével kikiáltotta az új „Big Three”-t.[3]

2007. november 4-én a Toronto Raptors ellen hosszabbítás után 98-95-re megnyert mérkőzésen dobott első hárompontosával elérte pályafutásának 17 000. pontját.

2008. február 13-án David Stern Allent nevezte meg, aki pótolhatja a sérült Caron Butlert az All-Star keleti csapatában. Bár az All-Star Game MVP címét LeBron James kapta, több elemző, köztük a TNT kommentátorai is úgy vélték, hogy azt Allennek kellett volna, aki a mérkőzés negyedik negyedében 2 és fél perc alatt 14 pontot szerzett, ezzel megpecsételve Kelet győzelmét.

2008. március 28-án a Milwaukee Bucks fennállásának 40. évfordulóján beválasztották a klub történetének 20 legjobbja közé a 3. legjobbnak, azonban a Celtics New Orleans Hornets elleni bajnoki mérkőzése miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Ebben az évben a Celtics 66-16-os mutatóval végzett a bajnokság élén és a legkedvezőbb helyzetből várta a playoffot. A csapat küszködött a playoff első két körében, minden idegenbeli mérkőzését elveszítve, azonban hazai mérkőzéseit tekintve máig fennálló playoff rekordot állított fel. Először a rájátszásba 8. helyen bejutott Atlanta Hawks-t, majd a 4. helyen bejutott Cleveland Cavaliers-t győzték le 4-3 arányban. A konferencia döntőben a Detroit Pistons felett aratott 4-2-es győzelemmel biztosították helyüket a döntőben.

2008. június 12-én Allen 48 pályán töltött perce alatt 19 ponttal és 9 lepattanóval járult hozzá ahhoz, hogy csapata a máig fennálló legnagyobb hátrányból történő felállást vigye véghez, úgy, hogy a mérkőzés második negyedében 24 pontos, a harmadik negyedében 20 pontos hátrányban voltak. Ezen a mérkőzésen Allen szerezte a mérkőzést eldöntő kosarat 16.4 másodperccel a vége előtt, 5 pontra növelve csapata előnyét, amelyet a Celtics már nem is engedett ki a kezéből.

2008. június 17-én a sorozat befejező, hatodik, a Celticsnek a Los Angeles Lakers felett aratott 131-92 arányú győzelmével zárult meccsén, Allen 7 sikeres 3 pontos dobásával beállította, és összesen 22 dobott hárompontosával megdöntötte az NBA döntők rekordját, elhomályosítva ezzel Dan Majerle és Derek Harper korábbi 17 dobásos teljesítményét.

2009. február 5-én az Orlando Magic védőjátékosa, Jameer Nelson pótlására Allen-t nevezték az NBA All-Star gálára. Ez volt Allen 9. jelölése és a második egymást követő év, hogy két csapattársával, Paul Pierce-el és Kevin Garnett-tel közösen vettetek részt a gálán.

2009. február 22-én újabb klub rekordot döntött, sorozatban 72 sikeres büntetődobásával Larry Bird 71 dobásos rekordját adta át a múltnak.

A 2009-es rájátszás első körében újra a Chicago Bulls volt az ellenfél, az első mérkőzés keménynek bizonyult Allen számára. 1-11-es dobószázalékkal zárta a mérkőzést, csapata két ponttal kikapott. A második mérkőzésen Allen 30 pontja mellett értékesítette a mérkőzést eldöntő hárompontost is 2 másodperccel a mérkőzés vége előtt. A 6. mérkőzésen annak ellenére, hogy csapata kikapott, Allen 51 pontot szerzett. A Boston végül megnyerte a 7 mérkőzéses csatát.

2009. december 10-én Allen a Washington Wizards ellen szerzett 18 pontjával elérte karrierje 20,000. pontját, ezzel a liga 32. legeredményesebb játékosa lett.[4]

2010. június 6-án a döntő második mérkőzésén Allen a Los Angeles Lakers felett aratott 103-94 arányú győzelem során 8/11-es mutatóval megdöntötte a döntők során dobott hárompontosok NBA rekordját. Michael Jordan egy félidő alatt dobott 6 hárompontos rekordját adta át a múltnak, amikor az első félidőben 7 sikeres dobást hajtott végre, ezzel beállítva Scottie Pippen és Kenny Smith korábbi, az első félidőben dobott hárompontosok számára vonatkozó rekordját.[5] Allen lett az első játékos az NBA történetében, aki a döntőben két külön mérkőzésen legalább hét hárompontos dobást értékesített mérkőzésenként.[6]

Miután 2010. július 1-jén szabad ügynökké vált, 2010. július 7-én újabb 2 éves szerződést írt alá a Boston Celtics-szel 20 millió dollárért.[7]

2011. február 10-én az ősi rivális Los Angeles Lakers ellen vívott mérkőzés első negyedében Allen megdöntötte Reggie Miller kimagasló rekordját, aki karrierje során 2,560 hárompontos dobást értékesített.[8]Miller – már szakkommentátorként - személyesen gratulált Allen-nek a mérkőzés alatt, aki két sikeres hárompontos dobásával (2,562) és összesen 20 pontjával segítette csapatát azon az estén, amikor azonban a Lakers 92-86-os idegenbeli győzelmet aratott.

A 2010-11-es szezonban Allent tizedik alkalommal jelölték az All-Star gálára csapattársaival, Rajon Rondóval, Paul Pierce-szel és Kevin Garnett-tel egyetemben. A gála alatt Allen részt vett a szokásos hárompontos dobó versenyen, azonban kikapott a Miami Heat játékosától, James Jones-tól.[9]

Miami heat (2012-) 2012-ben a Miami Heathez igazolt Ray Allen.

Színészi karrier[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allen 1998-ban szerepelt Denzel Washington oldalán Spike Lee, A játék ördöge (eredeti cím: He Got Game)[10]című filmjében. A filmben alakított gimnazista kosaras Jesus Shuttlesworth karaktere után kapta a „Jézus” becenevet csapattársaitól és rajongótól.[11]

További filmszerepe volt a 2001-es Harvard Man című filmben alakított Marcus Blake.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár sohasem diagnosztizálták, Allen egy rögeszmés kényszerbetegség határesetében szenved, amelynek tökéletes dobóstílusát tulajdonítja. Saját bevallása szerint a különös szigorral betartott napi rutin, és a számtalan dobásgyakorlásnak köszönhető semmihez sem hasonlítható, tökéletes dobóstílusa, nem pedig Isten adta tehetségének, a módszeres és precíz kitartó gyakorlás hozta meg számára a sikereket.[12]

Allen az Air Jordan brand tagja, ami a Nike leányvállalata, és önálló márkája.

Allen saját alapítványt hozott létre „Ray of Hope” néven, amellyel különböző közösségeknek juttat jótékony támogatást.[13]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]