Rakéta-sorozatvető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
BM-13 Katyusa rakéta-sorozatvető rakétát indít, a háttérben egy BM–21 Grad
Amerikai M270 MLRS

A rakéta-sorozatvető nem irányított rakéták indítására képes tüzérségi eszköz. A körbeforgatható talapzaton egymással párhuzamosan több (8-40) indítócsövet vagy indítósínt helyeznek el, melyekből a rakéták sorozatban vagy egyenként indíthatóak. A vetőcsövek oldal- és magassági beállításával biztosítják a rakéták megfelelő irányzását. A sorozatvető vontatott vagy önjáró, kerekes vagy lánctalpas alvázra van építve. Hatótávolsága tipikusan 10-80 kilométer. A legismertebb rakéta-sorozatvetők a második világháborús szovjet BM-13 Katyusa, a szintén szovjet BM–21 Grad, valamint az amerikai M270 MLRS.

A csöves tűzfegyverekkel (ágyúk, tarackok, aknavetők) szemben a rakéta-sorozatvetők tüze kevésbé pontos, viszont a teljes rakéta-javadalmazásukat rövid időn belül el tudják lőni, majd utána gyorsan tüzelőállást tudnak változtatni. Emiatt páncélzatuk, ha van, gyengébb.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rakéta-sorozatvető témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]