Radics Viktória

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Radics Viktória
Született1960. január 13. (64 éves)
Zombor, Vajdaság
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaköltő, író
esszéíró
kritikus
műfordító
IskoláiÚjvidéki Egyetem
Sablon • Wikidata • Segítség

Radics Viktória (Zombor, Jugoszlávia, Vajdaság, 1960. január 13. –) magyar költő, esszéíró, kritikus, műfordító. 1996 óta magyar állampolgár.

Kritikusként elsősorban a kortárs magyar irodalommal foglalkozik, fordítóként többnyire délszláv irodalmi műveket ültet át magyarra.

Életpályája[szerkesztés]

Szülővárosában, Zomborban végezte el a gimnáziumot, majd az Újvidéki Egyetem magyar tanszékének hallgatójaként folytatta tanulmányait és szerzett diplomát. Az Új Symposion című újvidéki magyar irodalmi és művészeti folyóirat állandó munkatársa volt. 1983-ban az erősen társadalomkritikus lap szerkesztőségét leváltották és szerzőit megfosztották a publikálási lehetőségtől. 1984-ben Radics Viktória átjött Magyarországra. Itteni tartózkodását egy szívességből megkötött névházassággal legalizálta, melyet később természetesen felbontott. Budapesten kezdetben takarításból, lektori jelentések írásából élt. 1987-ben házasságot kötött az irodalommal, szociológiával foglalkozó Fogarassy Miklóssal és bekerült az irodalmi életbe. A következő évben lányuk született, Fanny. „Abban az időben rendkívül fontos volt számunkra az aktív szellemi kapcsolat, a vitákkal tűzdelt, lobogó, politikus, irodalmi eszmecsere” – írta visszaemlékezésében. Később házasságuk megromlott, férje 2013-ban meghalt. Magánéletének alakulásába bepillantást enged Radics Viktória Végjegyzet a lábjegyzethez című, Kertész Imre hozzá írott leveleinek publikálásához csatolt rezignált hangú írása.[1]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Főmunkatársa volt az egykori Átváltozások című világirodalmi folyóiratnak (1993-tól) és a veszprémi Ex symposion folyóiratnak. Szabadfoglalkozású író, Magyarországon munkahelye nem volt. „Femme de lettres a becsületes szakmám.”[2]

Szépíróként a rövidprózai műfajokban van otthon, tárcát, esszét, novellát ír. Ezek a munkái túlnyomó részt folyóiratokban olvashatók, több évtizedre visszamenőleg. 1979 óta a lapokban rendszeresen jelennek meg kritikái is. Kritikusként főként a kortárs magyar irodalommal és a délszláv irodalmak alkotóival, műveivel foglalkozik. Egy méltatója szerint „végtelenül érzékenyen és mélyen figyel megjelenésekre, kulturális jelenségekre, teljesítményekre, (…) tud és akar autonóm módon írni, publikálni.”[3] Egy másik jellemzés szerint voltak már „bálványdöntögető írásai” is.[4] Ritkábban színikritikákat is közöl, többek között a Revizor internetes kritikai portálon.[5] Számos jelentős tanulmánya látott napvilágot folyóiratokban, például a Helikonban (a dokumentáris eljárásról a kortárs irodalomban),[6] illetve könyvekben (pl. záró tanulmány Nádas Péter Párhuzamos olvasókönyvében, Jelenkor, 2012).

Fordítóként szépirodalmat, ritkábban szakirodalmat fordít, elsősorban szintén délszláv szerzőktől. A 2000-es és 2010-es években átlagosan évente látott napvilágot könyve fordítóként, és közben antológiákban, folyóiratokban is nagy számban jelentek meg műfordításai.[7] Monográfiát írt Danilo Kiš szabadkai születésű íróról, melyet két nyelven adott közre Budapesten (2002), illetve Belgrádban (2005).

Válogatás írásaiból[szerkesztés]

  • az Élet és Irodalomban,[8]
  • az Ex Symposionban,[9]
  • a Jelenkorban,[10]
  • a Tiszatájban (vagy tiszatajonline.hu-n),[11]
  • a Litera irodalmi portál 2flekken rovatában.[12]

A Vajdasághoz és ottani írótársaihoz való hűségéről, ragaszkodásáról tanúskodik egyebek mellett esszéje a Ki vagy te, vajdasági magyar? című antológiában (Losoncz Márk szerk., Újvidék, 2017), valamint a Fenyvesi Ottó vajdasági írót méltató bensőséges írása.

A „fecskefészek” mi vagyunk, élő és halott vajdaságiak egy rakáson. (...) Mi, „délvidékiek”, magunkban hordozzuk a balkániságot, egyfajta brutalitást, nyerseséget, szabadságot – (…) és én ki is mondanám, nem panaszként, hanem mint egy „átlátszó és érthetetlen tényt”, hogy nem nagyon találtunk megértésre Magyarországon, és a „nemzetegyesítés” felemásra sikeredett.[13]

Radics Viktória publikációinak jegyzéke a Magyar Tudományos Művek Tárában 2020. július 1-jén több mint 400 tételből állt.[14]

Könyvei[szerkesztés]

Szerzőként[szerkesztés]

A Danilo Kišről írt monográfia életrajz és pályakép, mely kritikusi véleményeket, kortársi visszaemlékezéseket, interjúrészleteket is tartalmaz.

  • Danilo Kiš: Pályarajz és breviárium Budapest, Kijárat Kiadó (2002)
  • Danilo Kiš, život, delo i brevijar Beograd: LIR BG (2005)
A magyar nyelvű kötetről írt ismertetések
  • Fekete J. József: Dulce et utile Forrás 35. évf. 2003/6. szám.[15]
  • Szerbhorváth György: Élet, irodalom – Az eltűnt apa nyomában Jelenkor 46. évf. 2003/2. szám.[16]
  • Orcsik Roland: Az olvasás kalandja – egy kiš interpretáció Műhely, 2005.

Fordítóként[szerkesztés]

Szépirodalom
  • Mirko Kovač: Bevezetés a másik életbe (1989) – Szerb regény
  • Borislav Pekić: Veszettség (ford. Radics Viktória, Bojtár B. Endre, 1995) – Szerb regény
  • Egon Friedell: Kőfejtő (1998) – Német regény
  • Dubravka Ugrešić: A feltétel nélküli kapituláció múzeuma (2000) Horvát memoár
  • Mirko Kovač: Malvina Trifković életrajza (2002) – Szerb regény
  • Nenad Veličković: Szarajevói capriccio (2002) – Szerb regény
  • Vladimir Arsenijević: A hajófenéken (2003)
  • Robert Perišić: Köpd le, aki rólunk kérdez (2004) – Horvát elbeszélés
  • Nora Roberts: Nyáréjszakák (2005) Német regény
  • Mihajlo Pantić: Ha ez szerelem: Válogatott novellák (2009) – Szerb elbeszélések
  • Irena Vrkljan: Selyem, olló (2009) – Szerb regény
  • Jasmin Imamović: Jegyezd le, kérlek (2010) – Horvát regény
  • Daša Drndić: Leica formátum (2010) – Horvát regény
  • Eva Ras: Vad bárányok avagy Apám szeretete és saját kettősségem nyomában (2010) – Szerb regény
  • Daša Drndić: Sonnenschein: dokumentumregény (2010) – Horvát regény
  • Šelja Šehabović: Nőnem többes szám (2012) – Bosnyák elbeszélés
  • Dubravka Ugrešić: Banyatanya (2012) – Horvát regény
  • Daša Drndić: Április Berlinben (2014) – Horvát dokumentumregény
  • Ivana Sajko: Családom története dióhéjban: 1941-től 1991-ig, és tovább (2016) – Horvát regény
  • Faruk Šehić: Az Una hullámai (2016) – Bosnyák regény
  • Ivana Bodrožić: Hotel Zagorje (2019) – Horvát regény
  • Luka Bekavac: Titkosírás (2019) – Horvát regény
  • Ivo Andrić: Jelek az út mentén (2019) - Szerb prózagyűjtemény
Egyéb
  • Milovan Đilas: Találkozások Sztálinnal (1989) Életrajz, Kommunista párt
  • Ivan Lovrenović: A régi Bosznia (1995) Magyarország története
  • Radomir Konstantinovič: A vidék filozófiája (2001) Filozófia
  • Jovica Aćin: Sade apokalipszise : Vázlatok az isteni márkiról (1999) [Sade, Donatien Alphonse François de (1740-1814)] Irodalomtörténet

Díjak[szerkesztés]

Műfordítói, kultúraközvetítői és irodalmi tevékenységéért először 1995-ben kapott Bazsalikom-díjat. A 2017. évi második Bazsalikom-díjjal 21. századi tevékenységét részesítették elismerésben.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Kertész Imre levelei Radics Viktóriához[halott link] (Múlt és Jövő, 2017/2. szám, multesjovo.hu. Hozzáférés: 2020-07-11)
  2. ↑ [1] (dunszt.sk, hozzáférés: 2020-07-10)
  3. ↑ Parászka Boróka: Kritikus, a főszereplő (fulbebogar.blog.hu, 2016-01-18)
  4. ↑ Domingo: Szétlapított könyv (folyometer.blog.hu, 2013-07-26. Hozzáférés: 2020-09-12)
  5. ↑ Szerző: Radics Viktória (revizoronline.com, hozzáférés: 2020-07-12)
  6. ↑ Radics Viktória: Dokumentumok írókézen (Helikon, 2019/3. szám, 374–391. o.)
  7. ↑ Radics Viktória – Fordítások (moly.hu, hozzáférés: 2020-07-12)
  8. ↑ Válogatás írásaiból az Élet és Irodalomban
  9. ↑ Válogatás írásaiból az Ex Symposionban
  10. ↑ Válogatás írásaiból a Jelenkorban
  11. ↑ Válogatás írásaiból a Tiszatájban
  12. ↑ Válogatás írásaiból a Litera portálon
  13. ↑ Radics Viktória: A derűs melankolikus Archiválva 2020. november 25-i dátummal a Wayback Machine-ben (spanyolnatha.hu, 2014/5. szám. Hozzáférés: 2020-07-12)
  14. ↑ Magyar Tudományos Művek Tára (mtmt.hu, hozzáférés: 2020-07-09)
  15. ↑ Fekete J. József kritikája
  16. ↑ Szerbhorváth György recenziója
  17. ↑ Díjat kapott Maurits Ferenc és Radics Viktória (hetnap.rs, 2017-10-06)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Radics_Viktória&oldid=26786917”