Rédei erdei vasút
 |
Ezt a szócikket némileg át kellene dolgozni a wiki jelölőnyelv szabályainak figyelembevételével, hogy megfeleljen a Wikipédia alapvető stilisztikai és formai követelményeinek. |
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
| Rédei erdei vasút | |
 | |
| Az egykori Rédei erdei vasút nyomvonala | |
| Ország |  Magyarország |
| Város | Réde |
| Építés éve | 1910 |
| Megszűnés | 1957 |
| Tulajdonos | Esterházy Pál, majd a Tatabányai Erdészet |
| Állomások száma | 3 |
| Hossz | 16,5 km |
| Nyomtávolság | 760 |
| Maximális adhéziós emelkedés | 20 % |
| Minimum ívsugár | 35 m |
Története[szerkesztés]
1910-ben, más forrás szerint 1913-14-ben épült 760 mm nyomközű, 16,5 km hosszú vasútvonal gróf Esterházy Pál megrendelésére, lóüzemre, Bakonybánk (MÁV állomás) - Réde - Lesalja major - Hajmáspuszta (Csatka) között. Elágazása volt Rédén. Sínrendszere 7 kg/fm. Célja a Bakonyszentkirály-Réde körüli erdőség fájának kitermelése volt.
1923-ban a vasútvonal motorüzemre állt át. Időközben a motorüzemről átálltak gőzüzemre - ennek időpontja nem ismert - majd a megszűnés előtti utolsó évben (1956) ismét visszaálltak motorüzemre. A motorüzemre történő átálláskor vélhetően a felépítményt is átcserélték 9,3 kg/fm méretű sínekre.
A gőzüzem során a vasútvonalon egy 1914-ben gyártott MÁVAG 107-es szerkezetszámú és 3778-as sorozatszámú, 393,060 pályaszámú gőzmozdony teljesített szolgálatot, amely Bakonyszentlászlóról került Rédére, majd később Szobra, illetve Hirdre került.
A motorüzem során egy GV 5700-as sorozatszámú, külső csapágyas C50-es dízelmozdony volt használatban, amely a vonal megszűnését követően a Süttői Állami Erdei Vasútra került.
Évente általában 500 köbméter fát, és 1000 tonna egyéb anyagot szállítottak rajta, de egy 1955-ben keltezett erdészeti jelentésben évi 3.000 tonna faanyag szállítása szerepel.
A vasút műszaki adatai[szerkesztés]
- Hosszúság: 16,5 km
- Nyomtávolság: 760 mm
- Legkisebb ívsugár: 35 méter
- Legnagyobb emelkedés: 20 ezrelék
- Felépítmény: 9,3 kg/fm
Állomások[szerkesztés]
- Bakonybánk MÁV (13-as számú Pápa-Tatabánya vasútvonal)
- Pávarét
- Lesalja major
1956-os UVATERV tanulmány[szerkesztés]
1956-ban az UVATERV (Út-, Vasúttervező Vállalat) megvizsgálta a kisvasút helyzetét, amiről tanulmány készült az alábbi megállapításokkal:
A Bakonybánk-Réde-Lesalja major keskeny nyomközű vasútvonal a Tatabányai Erdészet tulajdonában van. Nagyvasúttal csatlakozó állomása Bakonybánk, innen az erdészeti fatelep érintésével a Cuhai-Bakony-ér bal partján Réde község belterületére vezet, áthalad a község központján, majd egy szűkebb völgyön keresztül Pávaréten ér véget. A fővonal 48/49-es szelvényében elágazás épült Lesalja majorhoz. Ez utóbbi a Pápai Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat telepe. A kisvasút forgalma részben a sertéstelep, részben az erdészet, valamint Réde község szállításaiból adódik össze. A szállított áruk mennyisége évente 9.000 tonna. A tanulmány összefoglalójában megállapítja, hogy a kisvasúttal kapcsolatban személyszállítási igény nem merül fel, a vasút jelen műszaki állapotában a jelentkező áruszállítási igényeket kielégíti.
Megszűnés[szerkesztés]
Az UVATERV tanulmány után egy évvel, 1957. április 9-én a KPM (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) kiadja a bontási engedélyt a vasútra.
Források[szerkesztés]
- kisvasut.hu - Rédei Erdei Vasút
- MÁV levéltár (Szűcs Zoltán József és Moór Attila)
